Szőnyi Antikváriuma

26. könyvárverés

Wien, 1769. Trattner. 8 sztl. lev. 282 l. LVI (XV-XXX, XXXIII-XLII, XLV-XLVII rézmetsz., ebből 3 kihajtható). A XLI-XLII. t. a címlap elé kötve, a XLV-XLVI. t. hiányzik.
A leginkább használt büntető nemek, a kornak megfelelően: vesszőzés, deresre húzás, kalodába zárás, kerékbe törés és akasztás voltak. Mária Terézia császárnő 1769-es, a felvilágosodás jegyében készült, (hazánkban hivatalosan hatályba nem lépett) büntetőjogi törvénykönyve: a "Constitutio Criminalis Theresiana", melyet 1770-től alkalmaztak, már a törvényesség betartásának fontosságát szorgalmazza a büntetés végrehajtásban is. Fékezi a kínzók túlkapásait, de ez nem jelenti a kínzások teljes kiiktatását a kihallgatásoknál. A kínzást ugyanis törvényes megszorítási eszközként határozza meg a törvénykönyv, amely által egy személyt, aki felett súlyos vétség gyanúja lebeg, kényszerítenek, hogy ismerje be bűnét, vagy, hogy ellenkezőleg, mentesítse magát minden gyanú alól. A kínzások viszont csak igen súlyos bűncselekmények esetében voltak alkalmazhatók, amelyekre halálos ítélet volt kiszabva, például súlyos gyilkosságoknál, amikor a bűnös dossziéjában lévő próbák kellőképpen bizonyították már az illető személy bűnösségét, ő azonban nem ismerte be bűnét, vagyis tagadott. Ebben az esetben az ügyész kérhette a törvény-széktől a bizonyítékok bemutatásával a kínzás megkezdésének a jóváhagyását. Jóváhagyás nélkül tilos volt a kínzás, sőt az azzal való fenyegetés is. Amikor már minden jóváhagyás megtörtént, még akkor sem vetették alá a gyanúsítottat a kínoknak, csupán "megfélemlítették a kínzással" (Territion). Ekkor már szóban fenyegették a kínzással, leírták neki részletesen, hogy mi vár rá, ha tovább tagad. Ha pedig mégis ezt tette, akkor következett a megfélemlítés második fázisaként a kínzóeszközök előkészítése, bemutatása. Ha ez sem járt sikerrel és a gyanúsított tovább tagadott, akkor kezdődött el a tulajdonképpeni fizikai kínzás, amely szigorú szabályok, előírások szerint történt.
Nagyon ritka. Múzeum Antikvárium 15/39.
Későbbi, 1850 körüli félvászon-kötésben, jó példány.