Antikvárium.hu Kft.

Az Antikvarium.hu 13. online árverése | Könyv, festmény, grafika, kézirat, plakát

Pesten, 1838, Bugát Pál m.k. - Flór Ferencz m.k. orvosdoktorok: Az orvosi közönséghez az orvosi tár' ügyében, [2] p.
Az orvosi közönséghez az orvosi tár' ügyében. Írta: Bugát Pál m. k. Orvos doctor, szemorvoslás mestere, a' Physiologia', Közpathologia' 's Therapia', és Gyógyszertudomány' r. Professora, a' magyar tudós Társaság' rendes tagja és Flór Ferencz m. k. Orvos doctor, szülész mester, a' T. Pesti Orvosi Kar' rendes és a' magyar tudós társaság' levelező tagja, 's sz. kir. Pest városa' t. Physicusa.
A dokumentum 1838 október 1-sőjén kelt Pesten.
Bugát Pál (Gyöngyös, 1793. április 12. – Pest, 1865. július 9.) orvos, egyetemi tanár, az MTA tagja, nyelvújító, a magyar orvosi nyelv egyik megteremtője. A Királyi Magyar Természettudományi Társulat elnöke. Az orvostudományi Egyetemet Pesten végezte. 1820. január 8-án szemészorvossá avatták. Több évig tanársegéd volt, majd 1823-ban Bakabányán orvos lett. Az orvosi kar jegyzőjévé választották, s ezért ismét Pestre költözött. Majd Selmec- és Bélabánya főorvosává nevezték ki. 1824-ben a pesti egyetemen, az elméleti orvostudományoknak a sebészek számára rendelt tanszékére habilitálták. 1844-ben finnül kezdett tanulni, mivel foglalkoztatta a magyar nyelv rokonságának kérdése. Elsőként szorgalmazta 1846-ban finn tanszék felállítását a pesti egyetemen. 1848-ban a honvédelmi bizottmány kormánya alatt Magyarország főorvosává nevezték ki. 1849-ben ő is követte a magyar kormányt Debrecenbe, és részt vett a Honvédelmi Bizottmány ülésein. A szabadságharcban vállalt szerepe miatt annak bukása után bujdosni kényszerült, megfosztották minden rangjától, tisztségétől, a katedrájától és a nyugdíjától is. Végül kegyelmet kapott. Idejét Budán töltötte, többnyire nyelvészeti búvárkodással, tanulta a finn és a török nyelvet, kertészkedett és orvosi gyakorlatot is folytatott. Közéleti visszatérését csak 1861-ben engedélyezték.
Flór Ferenc (Váradolaszi, 1809. október 10. – Pest, 1871. július 7.) orvos, orvosi szakíró, honvéd alezredes, az 1848–49-es szabadságharcban a hadügyminisztérium egészségügyi osztályának vezetője, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Nagyváradon és Nagykárolyban végzett tanulmányok után, 1827-ben iratkozott be a pesti egyetem orvostudományi karára. 1833-ban orvosi, 1834-ben sebészi és szülészmesteri oklevelet szerzett. 1834-ben tanulmányutat tett német és osztrák egyetemeken, ahol elsajátította az újabb sebészeti és műtéttant. Hazatérése után a pesti egyetem állatgyógyászati tanszékének tanársegéde, majd 1835-től az egyetem orvostudományi karán Stáhly Ignác sebészprofesszor tanársegéde. 1837-től a pesti Rókus Kórházban tiszteletbeli, majd 1840-től rendes osztályos főorvossá nevezték ki. 1847-től Pest város tiszti főorvosa, egyúttal a Rókus Kórház igazgatója lett. A világosi fegyverletétel után másfél év börtönre és állásvesztésre ítélték. Büntetésének letöltése után tápiószelei birtokán – rendőri felügyelet alatt – visszavonultan élt. 1861-ben ismét Pest város tiszti főorvosa és kórházigazgató lett, de tíz hónap múlva tiltakozásul a kormányzati rendszer megváltoztatása miatt lemondott állásairól és csak a kiegyezés után tért vissza.