BÁV ART Aukciósház és Galéria

60th art auction (artworks)

Borsos Miklós - Búcsúzkodás (Nagyszeben, 1906 - Budapest, 1990) Rézlemez dombormű. Jelezve balra lent: Borsos M 1960 M.: 98 x 196 cm "Különös alkotása Borsos Miklósnak a Búcsúzkodás. A különösség oka magában a témában és feldolgozásmódjában rejlik. Az ábrázolás tárgya balatoni életkép, hiszen ami látható a domborművön, az egy útra kelő vitorlás, amelynek kihajózását a parton állók kísérik figyelemmel. Körükben egy ló is áll, Borsos bukolikus, vagyis idillikus hangulatot tükröző életérzése jelképes kellékeként. Ez a természettel, táji környezettel kialakult szimbiózis a művészben a tihanyi letelepedésével támad fel és vált benne olyan meghatározó életérzéssé, amely lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy művészetét ˝pannon˝ jelzővel illethetjük. Már régóta meggyőződésünk, hogy van pannon vonulat a XX. századi magyar képzőművészetben, például, de nem egyedülállóan, Borsos és Egry munkásságában. Egyik sem jöhetett volna létre, teljesedett volna ki, ha ők nem fészkelnek le a Balaton mellékén és nem éreznek rá a "hely szellemére" amely, mint irányító erő befolyásolta művészeti felfogásukat. Visszatérve a konkrét műre, amelyen -Borsosnál szokatlan módon- olyan jelenetet látunk, amelynek nincs áttételes, szimbolikus tartalma. Valóságos, megélt, megélhetett eseményt ábrázol és az ábrázolásmód realisztikus, illusztratív. Előképe a "Vízparton" /1950./ című, azonos méretű domborműve és megidézi a "Balatoni szél" című alkotását /1958./, a bájos, kendővel búcsúzkodó fiatal leányt, amelynek szobra a füredi mólón áll. L. Kovásznai Viktória 535. számon rögzítette a műtárgyat a Borsos Miklós munkáiról 1989-ben megjelentetett oeuvre katalógusban. Innen tudjuk, hogy ez a relief egykor egy budapesti intézmény aulájának díszítménye volt. Ugyancsak Kovásznaitól származó adalék, hogy a relief elkészültének évében (1960.) szerepelt a Magyar Nemzeti Galériában rendezett a "Felszabadult Budapest művészete" című kiállításon. Ebből adódóan sem túlzás, ha úgy ítéljük, hogy kitűnő szobrászművészünknek ez egy színvonalas szocreál alkotása. A "Búcsúzkodás" mentett, megmentett tárgy, akármilyen sorsfordulatokat is élt meg. (Klasszikus mondás szabad fordítása szerint, minden tárgynak megvan a maga sorsa.) Bízom benne, hogy ennek a pazar, életörömöt sugárzó, szívet-lelket felvidító domborművet az új tulajdonosa majdan egy olyan helységben állítja ki, ahol a nagyközönség számára is láthatóvá válik. Ezzel a műtárgy -ha más helyszínen is, mint ahova készült-betölti rendeltetését. " Tóth Antal művészettörténész ny. szoborosztály vezető, MNG