Belvedere Salon

23rd art auction

Akvarell, papír, 24,5 x 35 cm J.j.l.: BA és b.l.: 1959/24
Rum Attila tanulmányával

Tanulmány:
Bernáth 1959-ben négy nagyobb lélegzetű művön dolgozott. Elkészítette a Buda látképe című falképének összes vázlatát és tanulmányát, mely a következő év elején került kivitelre a Metropol Szállóban. Ebben az évben készült el a régóta tervezett inotai könyvtár pannója is, mely a Művelődés címet kapta és Bernáth addigi monumentális művészetének összefoglalása volt. Ezen kívül szintén ekkor, de az egész 1959. évben elhúzódó munkák voltak az önéletrajzi sorozat folytatásaként megjelent Utak Pannóniából című kötet írása, valamint Ibsen Peer Gynt-jének illusztrálása. Henrik Ibsen norvég író 1867-ben készült el drámai költeményével, melynek megzenésítésére Edvard Grieg-et kérte fel. Még ebben az évben sor került az ősbemutatóra Norvégia akkori fővárosában Krisztiánia Nemzeti Színházában. Ibsen műve éppoly gyors világhírre tett szert, mint Grieg muzsikája, így a születésük óta eltelt közel másfélszáz évben a drámának számtalan színpadi feldolgozása született. „Hazugság és költészet, álom és valóság, misztikum és realitás, szimbolikus beszéd és vaskos nyíltszavúság, tiszta fény és ködös homoly – a világirodalom legbonyolultabb, legnehezebben érthető és mégis legerősebben ingerlő remekművei közé tartozik a Peer Gynt, Ibsen legnagyobbszerűbb és legegyenetlenebb műve. Csak a Hamlet és a Faust foghatók hozzá a koncepció egyetemességét és a feladott problémák sokrétűségét tekintve. […] Peer Gynt norvég parasztsiheder, de egyúttal fantasztikus mese-alak is, hazug fickó és költő, kalandor és jószív, a sziklás norvég talaj és a ködön átnyargaló norvég népfantázia terméke, vaskos realitások és álmok lovagja egyszerre. Néha a humor csillogása veszi körül alakját, néha cinikus gúny, néha a tragikum komorsága lebeg körülötte. Igazság és hazugság, valóság és képzelődés között mozog – nem reális alak, hanem egy nagy költő izgatott álma.” – írta a dráma 1932-es fővárosi bemutatója alkalmával Schöpflin Aladár a Nyugatban. A budapesti Nemzeti Színház 1958–59-es évadjának kiemelkedő eseménye volt a mű ismételt színrevitele. Bernáth biztosan látta az előadást, mivel pozitívan nyilatkozott róla egy 1959 januári interjúban. Feltehetően e színdarab adta az első impulzust a mű illusztrálásához, mely azután több mint félszáz, javarészt akvarell technikával készült gyönyörű kompozícióban teljesedett ki. „A festészet szinte csak dicsérni tudja az életet. Lényegéhez tartozik, hogy jó érzést és örömet akar kelteni. A legkisebb téma üdévé válhat a keze alatt. Ismerjük el tehát pozitív megnyilvánulásként azt, ha a festő figyeli az élet ezernyi apróbb rezdülését is.” – nyilatkozta Bernáth egy másik interjúban ugyanekkor. Ennek megfelelően és a nagyobb munkák szüneteiben hozta létre a mester e sorozatot, mely az egyik leggyönyörűbb képi adaptációja lett Ibsen remekművének. Bernáth a hihetetlenül sokrétű, filozófikus hangvételű drámai költemény valamennyi fontos jelenetének képi átiratát elkészítette. Az itt bemutatott négy lap, (melyet a művek első tulajdonosa egyenesen a művész műtermében vásárolt) sorrendben a következő eredeti címeket viseli: Falusi bál (1959/9), Peer Gynt meglátja Solvejget (1959/10), Peer Gynt a Szfinx előtt (1959/24), Temetés (1959/29). A Falusi bál azt a jelenetet mutatja, amikor a rosszhírű Peert a falusiak fenntartással fogadják és különböző, nem túl hízelgő megjegyzésekkel illetik. Ezután következik a Peer Gynt meglátja Solvejget című lap, mely mint címe is mutatja, a szerelmesek első találkozását jeleníti meg. A Peer Gynt a Szfinx előtt a történet egy jóval későbbi jelenetébe enged bepillantást. Peer ekkor már középkorú világjárt ember, aki még mindig önmagát keresi és a közmondásosan bölcs Szfinxet kérdezi élete értelméről, de csupán a szobor mögött megbúvó elmebeteg válaszolgat neki. Az utolsó Temetés jelenetben a főszereplő már földi útja végéhez közeledve, egy földije temetésén gondolkodik el saját sorsán és tettein. A négy lap ugyan kiragadott részleteit adja a történetnek, de mindegyik önmagában is megálló, saját jogon is önálló műalkotás. Igazi összművészeti élményben van része annak, aki Ibsen remekművét Áprily Lajos kiváló fordításában olvasva, Edvard Grieg halhatatlan zeneművének hallgatásával párosítja, s közben Bernáth kongeniális illusztrációit lapozgatja.
R. A.