Jászi Galéria

Fair Partner ✔
Jászi Galéria 2. online árverés

Ceruza/papír, 30 x 40,6 cm, jjk.: Önarckép 942 .I. 4., jjl.: Bene Géza 42.
 

Bene Géza (1900–1960) a 20. század közepére a magyar művészeti közeg egyik számottevő figurájává vált. Tanulmányait 1921 és 1925 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán végezte. Mesterei, Vaszary János és Olgyai Viktor szárnyai alatt festői és grafikai képességei egyaránt fejlődtek. Egyetemi évei után az Új Művészek Egyesületének és a Képzőművészek Új Társaságának lett a tagja, ahol rendszeresen ki is állított. Figurálisabb festményeit maga mögött hagyva, Bene a negyvenes évekre alakította ki a művészetének egyik fő vonulatává váló, konstruktív tájképek meghatározó stílusjegyeit. Ebben az időben főleg színes tinta- és tusrajzokat, illetve akvarelleket készített, amelyekben gyakran ötvözte a festői és grafikusi technikákat és gesztusokat.

Önarckép (1942) című ceruzarajzában tájképeiről ismert, tekervényes vonalvezetése tűnik föl. Művészeti ábrázolásmódjában, vonalvezetésében és színhasználatában a modern francia festészet hatásai érhetők tetten. Az 1947-ben készült Fák és falak című akvarellje erősen magán hordozza a kubizmus és a fauvizmus színhasználatát és formavilágát. 1947-es Falusi táj című tusrajzban megelevenedik a vidéki táj romantikus és misztikus atmoszférája, amelyben Bene a tus technikáján keresztül képes rajzának tömörségét és egyben könnyedségét is hangsúlyozni. Táj (1942) című tusrajzának ritmikus, egymást fedő vonalvezetése, illetve a stilizált, dinamikus formái a természet elvont, lírai képét idézik meg.