Kieselbach Galéria

49. tavaszi aukció

46x38 cm
Olaj, vászon
Jelezve jobbra lent: Benczúr Gyula München
Hátoldalon: dr. Selymes Zoltán V. Váci u. 12.

PROVENIENCIA
- Egykor a Zichy-család tulajdonában
- majd dr. Selymes Zoltán tulajdonában


Reprodukálva:
-Telepy Katalin: Benczúr, a Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 3., Nyíregyháza, 1963. (167. kép)


Az „utolsó magyar festőfejedelem”-ként aposztrofált Benczúr Gyula egzisztenciális értelemben elért mindent, amit művész a 19. század végi Magyarországon elérhetett: vagyont, pozíciót, befolyást, díjakat és népszerűséget. A pálya vége felé megfelelési kényszerek és anyagi okokból vállalt megbízások között őrlődve, portrémegrendelésekkel elhalmozva, mintegy menekülésképpen megteremtette életművének jól körülhatárolható csoportját alkotó amorettes-képeinek sorozatát. A művészi fantázia teremtő erejének szabadságát élvezhette ezekben a mitológiai zsánerekben, melyekhez bátorítást kaphatott egykori müncheni műteremszomszédja Arnold Böcklin műfajt megújító törekvéseiből. Különösen szeretett feleségének 1890-es halálát követően szaporodtak el a puttókat ábrázoló képek.
Ezeknek az amorettes kompozícióknak első darabja, prototípusa, mondhatni ősképe éppen ez a most felbukkant és aukcióra kerülő mandolinos angyalkát ábrázoló festmény, melyet még 1882-ben Münchenben festett, és „Scherzo” címmel vált kultuszképpé hazai és nemzetközi szintéren, képeslapokon, metszeteken, nyomatokon sokszorosították. A művész fiának, az orvos ifj. Benczúr Gyulának 1940 körül írt feljegyzései (MNG Adattár 6084/1954) szerint a kis kép a század elején a gróf Zichy családé volt, először Zichy Ráfael, majd Zichy Jenő tulajdonában.
A kis angyal alapvetően rubensi ihletésű figuratípus, de minden bizonnyal Benczúr felhasználta gyermekportréinak tanulságait is. Habár egyértelmű a puttók Rubens figuráihoz való kötődése, de Benczúrnál a puttó mitológiai mellékalakból önálló képtémává vált. Nem rubensi a gyermektestek aprólékosan realisztikus megformálása sem. Időnként hordozhatnak metaforikus, allegorikus jelentést, de lényegük a fantázia általuk képviselt humoros, játékos oldala.
E műcsoport fontosabb darabjai közé tartozik pl. az Ámor sisakkal (1893), Ámor a pávával (1893), Pajkos Ámor (1894), Amorettek gyümölccsel (1894), Pipacsok a búzában (1894), Vénusz galambjai (1896 körül), Ámor postája (1908), A vén szamár (1912), Páni félelem (1913). Legismertebb a Mályvák között c. kompozíció, amelyet Ferenc József felesége, Sissi számára vett meg a Budavári Palota díszeként. Ennek hatására megkapta az OMKT nagydíját, és ez a királyi megrendelés, úgymond végleg megkoronázta az amorettes képek diadalmenetét.

A hangszer metaforikus utalás e kis amorettek egyszerre spirituális és anyagi jellegére, ahogy a zene is megfoghatatlan, habár hangszer által születik. Szárnyaik égi, pufók testiségük, huncut arckifejezésük pedig földi aspektusaikat mutatják. Az antik Erósznak (Ámor) leszármazottai ők, akik mitológiai kompozíciókban és hétköznapi zsánerekben is megjelenhetnek. A mitológiák igazi kis bajkeverői, a nagyszabású kompozíciókon pedig elvont fogalmak megszemélyesítői vagy komoly témákon játékos, enyelgő zenei betétek, azaz scherzók.

Marosvölgyi Gábor