Kieselbach Galéria

50. őszi aukció

88,5x64,5 cm
Olaj, vászon
Jelezve jobbra lent: Batthyány

REPRODUKÁLVA:
- Molnos Péter Gróf Batthyány Gyula Budapest-Győr 2015. 127. oldal



„Batthyány Gyula gróf Hunyadi János úti műtermében estélyt adott, amelyen többek között résztvettek: Windischgraetz Natália hercegnő, gróf Bethlen Istvánné, gróf Sigray Antal, gróf Andrássy Manóék, gróf Zichy Istvánék, Apponyi Juli grófnő, gróf Csáky Imréék, herceg Hohenlohe Ferencék, báró Bornemissza Daisy, gróf Hadik Mihályné, gróf Esterházy Benedek, ifj. őrgróf Pallavicini György, Bulla Elma, …” A Hétfő Reggel című napilap 1939. május 8-i beszámolójának szerzője nem győzte a felsorolást: cikkének végén három pont jelzi, hogy az előkelő vendégsereg illusztris tagjainak névsora még hosszan folytatható. A társasági lapokban közölt számtalan hasonló beszámoló is jelzi, hogy a két világháború között Batthyány Gyula volt a magyar születési és pénzarisztokrácia legfelkapottabb festője.
Főnemesi származása, előkelő megjelenése, s nem utolsósorban tetszetős, rendkívül dekoratív festői stílusa avatta az elit elsőszámú kedvencévé. „A társaság legdivatosabb festője... Tárlatai a mondén világ eseményei” – írta róla egyik kritikusa 1937-ben. Akik közelről ismerték, szinte nem értették, mikor festi képeit: minden elegáns parti, társasági rendezvény, elit asztaltársaság meghívottja, tagja, közkedvelt résztvevője volt.
Batthyány Gyula egykori személyi titkára egy 1985-ös tévéinterjúban elmondta, hogy az egyedül élő, a harmincas években már a budai vár oldalában, a Hunyadi Sándor utcában álló műtermes lakásban dolgozó művész átlagos napját reggel kilenc órától kettőig a festés töltötte ki, majd ebéd után a délutáni vagy esti társasági megjelenés előkészületei folytak. Korábban, felesége, Károlyi Zsuzsanna 1930-ban bekövetkezett halála előtt a család Délibáb utcai, egyemeletes, elegáns villájában vagy a bicskei Batthyány-kastélyban folyt a sokak által irigyelt társasági élet, s innen indult gyakorta vendégségbe a fiatal, közkedvelt festő. Nála jobban senki sem ismerte a 20. század első felének pezsgő budapesti társasági életét, az arisztokraták, az iparbárók és a diplomaták által adott fényes estélyek, mondén koktélpartik és meghitt vacsorameghívások izgalmas világát. Azt a miliőt, amelyben a francia ékszerészkirály, Louis Cartier éppen úgy otthonosan mozgott, mint az orosz balett felülmúlhatatlan sztárja, Tamara Karsavina, az autógyáros Wilhelm von Opel és felesége, vagy éppen a gyakran Budapestre látogató világhírű art deco festő, Tamara Lempicka és férje, diószegi báró Kuffner Raul. Ezt a világot idézi meg Batthyány most bemutatott alkotása is, melyet hangsúlyos szimmetriája, jellegzetes, manierisztikus festői modora, szokatlan nézőpontja és meglepő koloritja az életmű egyik talányos darabjává avatja.
 
 
Molnos Péter