Központi Antique Book Shop

164. Könyvárverés

Báthory Zsigmond levele Marosvásárhelyhez Báthory Zsigmond (1572–1613) erdélyi vajda levele Székelyvásárhely (Marosvásárhely) város tanácsának. Az 1582. december 29-én, Gyulafehérvárott kelt levélben Báthory kéri a várost, hogy hajtsa végre korábban egyszer már kiadott parancsát: az elhunyt Farkas nevű ember minden, a városban lévő vagyonát adják oda Sennyey Pongrácnak.
Míg az elhunyt személye közelebbről beazonosíthatatlan, Sennyey Pongrác a korszak egyik ismert személyisége: az 1590-es években már erdélyi fejedelmi követ, diplomata, később Sepsi-, Kézdi- és Orbaiszék királybírája és Küküllő vármegye főispánja (1598). 1599ben csatlakozott Mihály vajdához, majd 1601-ben a Habsburgok oldalára állt. Pártváltása miatt bebörtönözték, szabadulása után magyar királyi tanácsos, 1606-ban bárói rangot nyert, 1607-től pedig Erdély főgenerálisa. 1610-ben részt vett a Báthory Gábor elleni összeesküvésben. Jelen oklevél tehát pályafutásának korai szakaszára világít rá, a levélben említett székelyvásárhelyi megtelepedés a Magyarországról elszármazott Sennyey egyik első erdélyi vagyonszerzése lehetett.
A levél másik érdekessége Báthory Zsigmond személye. Báthory ugyanis ekkor még csupán tíz éves volt, apja, Báthory Kristóf választtatta vajdává egy évvel korábban, 1581-ben a kolozsvári országgyűlésen – mindketten Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király helytartói voltak. Zsigmond azonban ekkor még nem gyakorolhatta egymaga az uralmat, nagybátyja gyámokat rendelt mellé, akik nagykorúvá válásáig, 1588-ig kormányoztak helyette. Jelen levél tehát – akárcsak Sennyey esetében – Báthory Zsigmond politikai működésének korai időszakához szolgál adalékul. Erdélyi fejedelemként Báthory Zsigmond nem volt túl sikeres: kétszer is lemondott fejedelmi címéről (1598-ban és 1599-ben), míg végül 1602-ben, a vesztes goroszlói csatát követően harmadszorra is otthagyta a fejedelmi széket és egyúttal Erdélyt is, ezúttal véglegesen. A hátralevő több mint egy évtizedet – tizennégy hónapos hradzsini fogságát leszámítva – a csehországi Libochovicében töltötte 1613-ban bekövetkezett haláláig.
Vízfoltos papír, későbbi (modern) lyukasztásokkal, a hajtások mentén kis szakadásokkal. Külzetén címzés és papírfelzetes, Báthorycímeres gyűrűspecsét.