Virag Judit Gallery and Auction House

autumn auction

Olaj, fa, 35x40 cm
Jelezve jobbra lent: Barcsay

AUKCIONÁLVA:
-BÁV 74. aukció, 9. tétel

KIÁLLÍTVA:
-Biennale di Venezia.Velence, 1964. katalógus: szám nélkül
-Exposition de Peinture, Sculpture et Arts Graphiques Hongrois du XIXe et XXe siécle.Petit Palais, Párizs, 1966.

KIÁLLÍTVA ÉS REPRODUKÁLVA:
-Barcsay Jenő gyűjteményes kiállítása.Ernst Múzeum, Budapest, 1966.
-Best of Mű-Terem.Mű-Terem Galéria, Budapest, 2007. 192.

REPRODUKÁLVA:
-Petényi Katalin: Barcsay.Budapest, Corvina Kiadó, 1986. 36. kép

Asszonyok

Emblematikus, hogy Barcsay korai művei közül a kvalitás szigorú próbáját (a mester számos korai művét megsemmisítette) az 1928-as lapidáris szépségű Munkáslány is kiállta. A harmincas évek “konstruktív” táj- és városképeinek kontextusában idegenül és magányosan áll ez a szép alak. Méltó társat csak a negyvenes évek végén kap: ekkor fog hozzá Barcsay az Asszonyok mozaik- és freskótervének kidolgozásához. Számos több alakos – az absztrakció különböző fokain álló – kompozíció kerül ki ekkoriban a mester kezei alól. Nagyszerűségük abban rejlik, hogy a mester szintetizálni tudja bennük a klasszikus hagyományt és az izmusok formabontó eredményeit.
Az ötvenes évek ideológiai nyomása alatt aztán már csak a tradíció lehetett életképes, a hatvanas években azonban újult erővel tört felszínre az avantgárd lendület. 1963-ban végre megvalósulhat az Asszonyok 1949-es terve is, ami új lendületet adott a mester murális fantáziájának. Készített például egy másik művet is (mozaikterv arany háttérrel, 1963.), ahol az álló figurákat egy ülő alakkal kombinálta.
Az ezen a terven felvillantott formai-stiláris problematika határozza meg Kompozíciónk kialakítását is, csak itt Barcsay már nem négy, hanem hét-nyolc alakkal és variánsaikkal dolgozik.


Kubizmus

Barcsay asszonyai távolról Cézanne monumentális nőalakjaira emlékeztetnek. Maga a mester sem rejti véka alá a nagy francia piktor iránti tiszteletét. 1926-os első párizsi útjára így emlékezik vissza: „A nagy élmény azonban Cézanne volt, akinek művészete életre szóló útmutatással szolgált ... felfedeztem és megértettem Cézanne-t. Megértettem, hogy nála miről van szó: a teret és a formát a vonal mellett elsősorban a színnel fejezte ki.”
Már ekkor is látott Picasso és Chagall műveket, de azokat állítása szerint akkor még nem értette. Őket csak három évvel később “fedezte fel” magának második párizsi útján: „Ez az év [1929] fontos és értékes volt, mert ekkor megértettem a modern művészet lényegét, vagyis a kubizmust. A kubizmus eredményeit ebben az évben tettem magamévá. Név szerint a következő francia festők gyakoroltak mély benyomást rám: Picasso, Derain, Braque, Matisse, Rouault” (Székely, 1960, 191-192.). 1963-as Kompozíciója kapcsán az impozáns névsorból leginkább Picassót és Matisse-t emelhetnénk ki: előbbit a nézőpontok montírozása, utóbbit a markáns vöröses színek kapcsán. A kompozíció létrejöttében azonban talán a nagy mintáknál is hangsúlyosabb szerepet kell tulajdonítanunk Barcsay anatómiai és embertani „tanulmányainak”.


Emberség

Barcsayt 1945-ben nevezték ki a művészeti bonctan és a szemléleti látszattan tanárává a Képzőművészeti Főiskolán. A konstruktív tájképek és az absztrakt kísérletek után így került az emberi alak érdeklődésének fókuszába. Éveken át rengeteget készült óráira, aprólékos stúdiumokat készített az emberi test minden egyes porcikájáról. 1953-ban a Főiskola igazgatója egy anatómiai jegyzet megírásával is megbízta. Így keletkezett a mára már méltán világhírűvé vált Művészeti Anatómia című műve, mely az 1958-as Ember és Drapériával egyetemben nemcsak rajzolói géniuszának, hanem humanizmusának is méltó emléket állít. Barcsay modelljei minden bizonnyal pesti munkásasszonyok lehettek, figurái láttán mégis a nagy reneszánsz mesterek műveire asszociálhatunk.
A „merő húsnak” karaktert adó drapériák és arcok egyértelműen klasszikus reminiszcenciákat keltenek. Az ötvenes évek alakjaitól eltérően a hatvanas évek már nem annyira a klasszika, mint inkább ismét a modernitás ideje. A hatvanas évek elejének kompozícióin – köztük ‘63-as Kompozíciónkon – a picassói arcélek uralkodnak.
Az ideológiailag feddhetetlen Picasso-arcokhoz azonban a szocialista realizmus dogmáit alaposan felforgató testek kapcsolódnak – mutatva a művészileg és emberileg egyaránt hiteles utat Barcsay lelkes fiatal tanítványainak.