Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 20. Online árverése | Könyv, antik térkép, grafika

Budapest, 1921, Rózsavölgyi és Társa kiadása, 256 p.
Fordító által dedikált példány. Első magyar nyelvű kiadás. Isteni Hamvak. Hindu elbeszélés a szanszkrit kézirat nyomán. Írta: F.W. Bain. Fordította: Baktay Ervin.
Az előlap hátoldalán a fordító, Baktay Ervin tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: M.-nak és Sz.-nak szeretettel Ervin Budapest, 1921 júl.
F. W. Bain kilenc hindú meséjét (A Hajnal Leánya, Holdsarló, A Hibák Bányája, A Testetöltött Hó, Az Éjbemerült Nap, A Nagy Isten Hajában, Szürkület, Buborékok az Élet Tengerén, Az Égszínkék Ital) követi az "Isteni Hamvak". A művet Sugár Jenő rendezte sajtó alá. Szedték Korvin Testvérek félkövér Hayduck-antiqua betűivel. Nyomták az első kiadást 1921-ben 5100 példányban, 5000 példányt antique papíron, 100 példányt pedig merített papíron bibliofilek részére, 1-től 100-ig kézzel számozva.
Szerzői előszóval és jegyzetekkel kiegészített, tartalomjegyzékkel ellátott kötet.
Könyvkötői egészvászon kötésben lévő példány feliratozatlan címfedéllel, könyvgerinccel és hátlappal, új előzéklapokkal, körbevágatlan belívekkel, hiánytalan állapotban. A könyvbe bekötötték az eredeti, feliratos, kissé foltos, sérült, hiányos borítófedelet, az előlap javított, a címlap enyhén sérült, az [5]-33. oldalak alja kissé sérült, hiányos.
A kötet szerzője Francis William Bain (1863. április 29. – 1940. március 3.) skót író, tanár. A londoni Westminster iskolában és az Oxfordi Egyetemen végezte tanulmányait. 1892-től 1919-ig történelem és gazdaságtan professzor volt az akkor brit gyarmati uralom alatt álló Indiában. 1919-től Londonban élt. Az 1900-as évek elején számos indiai-mitológiai tárgyú regényt írt, amelyeket mint szanszkrit nyelvből fordított munkákat adott ki, ám ezek Bain saját, hindu mitológián alapuló, kitalált történetei voltak (a klasszikus szanszkrit irodalomban a regény műfaja ismeretlen). Magyar nyelven 12 műve jelent meg.
A kötet fordítója Baktay Ervin (Dunaharaszti, 1890. június 24. – Budapest, 1963. május 7.) művészettörténész, orientalista, asztrológus, író, műfordító, festőművész. A Budapesti Képzőművészeti Akadémián, majd Münchenben tanult festészetet Hollósy Simonnál. Az 1920-as évek elején fordítások közreadása útján igyekezett megismertetni az indiai kultúrát Magyarországon. 1926-ban Indiába utazott és tanulmányozta az ottani vallásokat, szokásokat, kultúrát. 1928-ban felkutatta Kőrösi Csoma Sándor egykori tartózkodási helyeit. A '30-as évek elején a Dunakanyarban „indián törzset és tábort” hozott létre. Az 1930 és 1944 között A Földgömb c. korabeli népszerű ismeretterjesztő folyóirat szerkesztője volt. 1946 és 1958 között a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum helyettes igazgatója, az ELTE megbízott előadója. 1956–57-ben az indiai kormány meghívására újabb tanulmányutat tett Indiában: egyike volt annak a tizenhét nem buddhista személynek, akiket meghívtak a Buddha születésének 2500. évfordulójára rendezett nagyszabású ünnepségsorozatra. Nyugalomba vonulása után számos külföldi országban (Anglia, Svédország, stb.) tartott előadást az indiai kultúráról, művészetről és vallásról.""