Múzeum Antique Book Shop

Fair Partner ✔
40. Könyvárverés

Tartalom: „Forster Stefánia született Miskolczon 1863-ban A zongora főtanszakot 4 éves tanfolyamban a kötelezett melléktanszakokkal együtt az Orsz. M. K. zeneakadémián minden megszakitás nélkül kitűnő sikerrel bevégezvén ezen OKLEVÉL a fennálló szabályok értelmében kiadatott."
Kelt: Budapest, 1884. június 30. Aláírók: Erkel Ferenc igazgató és Peregriny János titkár. 550x410 mm.
A zenei attribútumokkal díszített fametszetű oklevélre a szöveg és az aláírások nyomtatva vannak. Az oklevél jobb oldalán a mirtuszlevelekkel övezett hattyú alatt egy kis szabadon maradt helyre kézzel beírva a „6.” szám. Lent középen az intézmény szárazbélyegzője.
Az oklevél hátoldalán a fő-oldal szövege betűhíven, tintával írva, a két aláíró Erkel Ferenc és Peregriny János autográf aláírásával és az intézmény bélyegzőjével hitelesítve.
Forster Stefánia (1862-?) „Vágya és álma volt, hogy bejusson a Zeneakadémiába növendéknek. Erkel Ferenc és id. Ábrányi Kornél előtt zongorázott (Bach: Bourrée és Gavott) a felvételin. Dícsérő szavakkal sorozták a növendékek közé. Oktatását Gobbi Henrik professzor vállalta. Első akadémiai évének (1880 június 12) évzáró nyilvános vizsgáján játéka osztatlan tetszést aratott (…) Az akkori zeneakadémiai vizsgák művészeti eseményszámba mentek. Gobbi Henrik tanár megígérte tanítványának, hogy be fogja mutatni Liszt Ferencnek, aki évenként néhány hónapon át szorgalmasan tanított a Zeneakadémián. Budapest volt akkor a világ zongoraművészetének központja. Forster Stefánia 1882-től Liszt haláláig volt tanítványa a mesternek. A zeneakadémián a zongora főszakról 1884-ben oklevelet kapott [TÉTELÜNK], de Liszt engedélyével azután is eljárt a mester óráira, aki szívesen hallgatta játékát és sűrűn szólította őt a zongorához. Magához is akarta vinni külföldre, hogy „utazó művésznő”-vé képezze ki.”/Papp Viktor: Liszt Ferenc élő magyar tanítványai. Bp., [1934] Dante. Foster Stefánia végül nem az előadói pályán maradt, hanem élete végéig zongoratanárként dolgozott.
Hányatott sorsú dokumentum, a számos durva beszakadás, a képet és szöveget nem érintő hiány, gyűrődés nyomait a szakszerű restaurálás nagymértékben javította.