Mike és Portobello Aukciósház

101. aukció (könyv, kézirat, aprónyomtatvány, fotó, festmény, műtárgy, numizmatika, egyéb gyűjtemények)

Kolozvártt, 1883. Róm. Kath. Lyc. 21 lev. Fűzve. Az Erdélyi Római Katolikus Státus egyházmegyei intézmény fogalma nem más, mint az erdélyi püspöki megyében történelmileg és jogilag kialakult római katolikus egyházmegyei autonómia, azaz egyfajta egyházi önkormányzat. Szervezete az erdélyi katolikusok összességét képviselő státusgyűlés és az ott hozott határozatokat végrehajtó igazgatótanács. Az erdélyi fejedelemség országgyűlésein a három erdélyi nemzet rendjei (magyar, székely és szász) és a négy bevett vallás (katolikus, református, lutheránus és unitárius) karai, – azaz státusai – külön-külön tanácskoztak. Az így született állásfoglalást, kérést, határozatot terjesztették az országgyűlés plenáris ülése elé. Az előbb említett karokból alakult ki a négy bevett vallásfelekezet autonómiája. Korabeli elnevezésüket, – Status – egyedül a katolikusok őrizték meg. A Státus történetében az 1866. esztendő mérföldkőnek tekinthető. A Kolozsváron, január 10-én tartott státusgyűlésen az eddigi gyakorlat alapján, de az új korviszonyoknak megfelelő Szervezeti Szabályzatot készítettek. Az akkori püspök, Fogarassy Mihály elnöklete alatt és az ő tervezete szerint állapították meg a státusgyűlés tagsági szervezetét és hatáskörét. A gyűlés évente egyszeri összehívásáról az erdélyi püspök, vagy annak hiányában a káptalani helynök rendelkezhetett, aki egyben a gyűlés elnöki tisztét is betöltötte. A Státusgyűlésen az egyházat a püspökön és a káptalanon kívül az apátok és a prépostok, az esperesek, a kolozsvári főtanoda csupán egyházi, míg a károlyfehérvári püspöki főtanoda minden tanára, a római katolikus „növeldék” igazgatói és a szerzetesrendek vezetői képviselték. A világi rész képviseletében a római katolikus főispánok és főtisztek, a szintén ehhez az egyházfelekezethez tartozó szabad királyi városok főbírái, a kolozsvári főtanoda nem egyházi tanárai és a kegyurak (akik pl. kápolnát és papot tartanak) jelenhettek meg. Rajtuk kívül a több mint 5000 római katolikust számláló városok és más helyiségek küldhettek még egy-egy képviselőt. (Kolozsvár kivételnek számított, innen három képviselő is mandátumot kaphatott). Felterjesztéssel fordultak a királyhoz, mint a római katolikus egyház legfőbb kegyurához. Ebben kérték szabályzatuk jóváhagyását, valamint az egyházi, iskolai és alapítványi vagyonnak a Státusgyűlés rendelkezése és kezelése alá bocsátását. (Hiv: Sas Péter: Az Erdélyi Római Katolikus Státus.) Ritka.