Régikönyvek.hu

XXXIII. Online árverés

[Plakát] Színházi műsor. Szabadka szabad királyi város Városi Színháza 50 éves fennállása emlékezetére rendezett ünnepi előadás részletes programja.
Készült: Szabadka, 1904. Selyemre nyomott plakát, mérete: 540x420 mm.
Szabadka 1779-ben kapott szabad királyi városi rangot Maria Teresiapolis néven. Ettől kezdve a város igen gyors ütemben fejlődött. A német nyelvű színjátszás már az 1780-as évektől meghonosodott a városban, 1816-tól már magyar nyelvű társulatok is tartottak előadásokat a városban. A reformkor hozta meg az áttörést, innentől számítva Szabadkán már hosszabb-rövidebb színházi évadokra is sor került; az előadásokat a város kávéházában, 1826-tól az impozáns Fekete Sas szállóban tartották, ez mégsem bizonyult megfelelő helyszínnek. A város az 1840-es években állandó kőszínház építése mellett döntött, az engedély 1847-ben érkezett meg Bécsből. A szabadságharc kitörése némileg elodázta az építkezést, ám a város főterének látványát ma is meghatározó Népszínház épülete már 1854-ben fölépült, és 1854. december 16-án fel is avatták, érdekes módon egy száműzött író darabjával. Jósika Miklós „Két Barcsai” című krónikás színjátékával. Ennek az alkalomnak az 50. évfordulójára 1904-ben nagyszabású, négy részből álló ünnepi műsort szerveztek, melynek fő pilléreit két történeti dráma és egy operett biztosította. Az elsőként előadott történeti dráma Vörösmarty Mihály „Árpád ébredése” című munkája volt (annak idején ugyanezzel a drámával avatták fel az első magyar kőszínházat, a pesti Magyar Színházat). A történelmi művet a Jókai Mór novellája alapján írt Strauss-operett, a Cigánybáró követte, melynek cselekménye a közeli Temességben játszódik. Az ünnep utolsó részében Jókai Mór „Szigetvári vértanuk” című hazafias tragédiáját játszották, azt a drámát, amelyet díszelőadások, alapítási ünnepségek számára a korízlés kiváltképpen alkalmasnak talált.
A programplakát tanúsága szerint a nagyoperettet, a két történelmi darabot, illetve a beszédeket és zeneműveket összesen három óra alatt adták elő, így erős feltételezésünk, hogy a darabokból csak a legfontosabb részletek kerültek színre, mintegy ünnepi sűrítményt hallgathatott végig a korabeli közönség.
Jó állapotú plakát, hajtogatásnyomokkal.