Virag Judit Gallery and Auction House

winter auction

Tempera, papír, 70,5x100 cm
Jelezve jobbra lent: Anna Margit

Aukcionálva:
Nagyházi Galéria 20. árverés, 459. tétel

Proveniencia:
korábban François Gachot tulajdonában

Kiállítva:
Szinyei Merse Pál Társaság X. Tavaszi Szalon. Nemzeti Szalon, 1935. katalógus: 2

Reprodukálva:
Turai Hedvig: Anna Margit.
Szerimpex Kiadó, Budapest, é.n., 34. kép

Anna Margit korai stílusa

Anna Margit igen fiatalon, 1930 körül került Budapestre, ahol a főiskoláról eltávolított Vaszary János magániskolájában (Új Művészeti Iskola) folytatta tanulmányait. Itt ismerkedett meg Ámos Imrével, aki többévi együttélés után, 1936-ban kérte meg a kezét. Anna legkorábbi művei is Ámos Imre hatásáról árulkodnak. Világos színekkel festett jelenetei, réveteg, átszellemült tekintetű nőalakjai tárgy nélküli nosztalgiával ivódnak át. Bár 1936-ban Ámossal közösen szerepelt az Ernst Múzeumban a harmincas, negyvenes évek hivatalos művészeti életének zártsága és a zsidótörvények miatt valódi egyéni kiállítása nem volt, képek eladására így alig nyílt lehetősége. Egyedüli megmérettetésként csoportos kiállítások kínálkoztak számára, így a Munkácsy-céh és a KUT kiállításain, valamint a Szinyei Merse Pál Társaság által szervezett és a Nemzeti Szalomban megrendezett Tavaszi Szalonokon mutathatta be alkotásait – nem is eredménytelenül. Fenti képe például az 1935-ös Tavaszi Szalonon részesült kitüntető elismerésben.
Ámossal nehéz anyagi helyzetük sok tekintetben festészetük tematikájáit is befolyásolta. Képeinek többsége saját albérleteik enteriőrjeiben, fiktív idilli tájak, terek környezetében „játszódnak”. Ezzel párhuzamosan Anna leggyakoribb modellje önmaga lesz, mely aztán, a II. világháború után is jellemző marad művészetére, így életműve mintegy önéletrajzzá áll össze.


Idilli világ

Anna Margit képei az 1930-as években erősen dekoratív jellegűek. „Meszesen krétás színeket”, egymáshoz közeli tónusokat használ, melyek a francia posztimpresszionizmus mestereit, leginkább Pierre Bonnard festészetét idézik. Szemben férje művészetével, nem tartalmi és szimbolikus utalásokra építi festményeit, inkább finom dekorativitásra törekszik.
A Pihenő nő fő motívuma az ülő figura az 1920–1930-as évek neoklasszicista nőalakjait idézi. Az ülő alak és a részletek kidolgozásában megbúvó finom stilizálás kiemeli a jelenetet a realitás világából és egy idilli, a jelen felett álló árkádiai állapotba emeli azt. Anna Margit megtisztítva motívumát – s egyben művészetét – minden hétköznapi vonatkozástól, éteri, a mesék és a valóság között lebegő világot teremt a harmincas évek egyre aggasztóbb valósága fölé. A kép a festőnő korai alkotói korszakának egyik kiemelkedő, ritka darabja.

Kaszás Gábor