Múzeum Antique Book Shop

Fair Partner ✔
50 tétel 1 téma No. 11. | A teljesség igényével 2. Töredékek

Pest, 1823. K. n. [14]+230+[2]+2 tábl. (kihajtható).
Angyalffy Mátyás András (1776-1839) középiskolai tanulmányai után az esztergomi érsekség papnevelő intézetébe került. A képzés sajátossága, hogy ezzel a teológiai képzés mellett a Pozsonyi Királyi Jogakadémia hallgatója is lett. A tanulmányi idő közepén Angyalffyt érdeklődése azonban a magyar mezőgazdaság elméleti és gyakorlati megújulásának fősodrába vitte. 1798-tól már a Bécsi Egyetemen természettudományi tanulmányokat folytatott, majd megfordult Nyugat-Európa számos egyetemén, hogy ismereteit korszerűsítse és bővítse. A XIX. század első két évtizedében Tatán és Ekecsen gazdálkodott, majd 1817-ben nagy vitát kiváltó mezőgazdasági szakkönyvet jelentetett meg Sopronban német nyelven. Sokat utazott, gyakorlati ismereteket, tapasztalatokat keresett. Napra kész gyakorlati ismereteinek köszönhetően Festetics György meghívására 1818-tól 1820-ig a keszthelyi Georgicon tanára, majd 1820-tól 1822-ig professzora lett. Az állattenyésztés volt a szakterülete, a Georgikonban főpraktikánsokat (gyakorlatban jártas szakállattenyésztők, gazdatisztek) képzett, de kiemelt szerepe volt a vetésforgó hazai elterjesztésében, amennyiben a rendszer lényegét több ízben közzétette és ajánlotta munkáiban. Elsősorban mezőgazdasági szakíróként tartja számon az utókor, de gyakran idézik birtokszervezetről, számvitelről, pénzügyi gazdálkodásról közzétett nézetei miatt is. 1832-ben, a MTA levelező tagjává választották. Szaklapot indított Mezei Gazdák Barátja (később Mezei Gazda) címmel és szakkönyveket írt német és magyar nyelven.
Utolsó néhány íve foltos, (régi nedvesedés nyoma), de a kötet zöme ép, tiszta.
Korabeli vászonkötésben, gerincén címvignettával.