Szőnyi Antikváriuma

Fair Partner ✔
59. könyvárverés

Petőfi nem alkuszik c. tanulmányának 12 lapos, eredeti kézirata. Az Ady munkásságában is egyik legjelentősebb cikksorozat a Renaissance című, havonta kétszer megjelenő folyóirat, I. évf. 3-8. számában jelent meg folytatásokban, összesen 6 részben. (1910. VI. 10-től 1910. VIII. 25-ig.)
Árverési tételünk a híres tanulmány eleje, az első 12 oldal, amely az első cikk mintegy kétharmada. A folyóiratban az első rész a 246. l. közepétől a 251. lap feléig terjed, kéziratunk pedig a 246. laptól (az elejétől) kezdődik és a 249. lap 2. bekezdésének első mondatának felénél megszakad. Nagy érték, hogy addig viszont az autográf folyamatos, a folyóiratban megjelenttel megegyező! A folyóiratbeli megjelenést követően a cikksorozat 1911-ben, a Vallomások és tanulmányok c. kötetben látott először napvilágot, apró, Ady által eszközölt minimális javításokkal (Ennek kigyűjtése megtörtént Ady összes prózai művei 10. kötetének 333. lapjától a 337. lapig terjedően.).
A kéziratról: 12 db. 210 × 170 mm. méretű papírlap, Ady által ceruzával teleírva, alul 1-től 12-ig, általa sorszámozva, a lapok hátoldala üres. Az első lapon, felül körkörös áthúzást alkalmaz talán egy másik címet tervezett, amit áthúzott? (erre a feltevésre irodalomtörténeti adalékot nem találtam, a megoldás kulcsa itt van elrejtve. Az első két szó bizonyosan: Petőfi és ???) alatta a szokásos három vonalkás aláhúzást is felfedezni vélem, majd következik a háromszavas cím, mindhárom három vonallal aláhúzva (ahogy kell). Maga a tanulmány minden lapja minimum 2, de inkább 3-4 javítást, áthúzást, betoldást tartalmaz, bizton kijelenthetjük, hogy első, javításokkal szerkesztett, tisztázatlan kézirat, ahogy az a költőzseni agyából kipattant.
Társadalmi háttér: Ady legfőbb célja tanulmánya megírásával a konzervatív körök által teremtett idilli, megszelídített, kilúgozott Petőfi kép megcáfolása, ezzel a hamis képpel szembe állítva az eleven embert, a kérlelhetetlen forradalmárt. „Petőfinek mostanában barátai akadtak, megpróbáljuk megvédeni a silány barátok ellen”. Érdekes kérdés, hogy a tanulmánysorozat miért nem a Nyugatban jelent meg? Az akkor indult Renaissance a társadalmi, politikai kérdéseket emelte fő programpontjai közé, ezzel radikálisabb célokat tűzött ki, mint a Nyugat. Szerkesztője Zigány Árpád okos levélváltásokkal („… Ön a Renaissance-ba való.”) meggyőzte Adyt a cikksorozat elhelyezéséről… Részletes elemzést lásd: Ady Endre összes prózai művei 10. kötet. Szerk: Láng József, Vezér Erzsébet. Bp. 1973., 333-353 l.
A kézirat proveniencája: Tüttő József az Ernst Múzeum munkatársa, aki Ernst Endrétől (Ernst Lajos fiától) kapta. (A 39. árverésünkön (2017. 11. 18-án) már aukcionáltunk egy másik, csodálatos Ernst-Tüttő hagyatékot: Akkor Ady Vér ős áldozat c. költeménye került kalapács alá, szép sikerrel.)
A papírlapok állapota nagyon jó, az első és az utolsó lapon kisebb szakadás, gyűrődés, természetesen mind a 12 oldal képe honlapunkon megtekinthető.