Virag Judit Gallery and Auction House

(6) Téli aukció

Olaj, tempera, vászon, 59x69 cm
Jelezve jobbra lent: Aba-Novák

Kiállítva:
-Aba-Novák emlékkiállítás. Magyar Nemzeti Galéria, 1962. katalógus szám nélkül

Reprodukálva:
-Átrium,1998. február-március

Itáliai ösztöndíj

Aba-Novák Vilmos 1928-31 között Patkó Károly, Pátzay Pál, Molnár C. Pál, Medveczky Jenő és Kontuly Béla társaságában töltötte ösztöndíjas éveit a római Collegium Hungaricumban. Festészetére nagy hatást gyakoroltak az antik művészet alkotásai, különösen az ókeresztény, bizánci falfestmények és mozaikok, illetve a trecento-quattrocento mesterek, Giotto, Piero della Francesca és Signorelli nagyszabású freskóciklusai. Megismerkedett a legújabb művészeti törekvésekkel is, a Novecento mestereinek (farra, Soffici, Sironi, Casorati és Oppi) klasszicizáló alkotásaival. Utazásai során szinte az egész félszigetet bejárta, benyomásait, élményeit hegyi városokat, középkori erődítményeket, tengerparti kikötőket, halászfalvakat ábrázoló festménysorozatán örökítette meg.

Temperafestés

Róma új technikát hozott Aba-Novák számára. Patkó tempera kísérleteinek eredményeit - melyek célja a reneszánsz freskók világosságának és matt színeinek elérése volt - elsőként hasznosította, temperaképeit az addig használt vászon helyett falemezre festette. Ezzel párhuzamosan a tónusfestészetről áttért a valőr festésre, a színeket ezentúl nem egymáshoz mérte, hanem a homogén szürke alaphoz. Ennek az átmeneti periódusnak, az 1929 folyamán, még olajtechnikával, de temperaszerűen festett képeknek jellegzetes darabjai a Térzene, az Utcai zenészek és a nagy Trattoria-képhez készült kisebb méretű vázlatok. Ezekhez kapcsolható a most bemutatott kisebb méretű Trattoria (1929), melynek lazúrosan megfestett felületei és harsány színfoltjai már a későbbi temperafestmények felfogását előlegezik.

Trattoria-téma

A Trastevere zegzugos, ódon hangulatú sikátorainak tivornyázástól hangos kocsmái, tavernái - melyeknek bizonyára Aba-Kovák is gyakori látogatója volt - ihlették tattoria-képeit. Az asztalok körül borozgató, hevesen gesztikuláló, groteszk alakok és muzsikusok váltak e sorozat első, befejezetlenül maradt darabjának (Trattoria, 1929) és a hozzá készült figurális tanulmányoknak (Okarínás, Ivók, 1929) a főszereplőivé. A téma variációi kisebb-nagyobb változtatásokkal végigkísérik az ösztöndíjas éveket, számos kiállításon szerepeltek (Korcsma, 1930 k.), egy változata a római Museo Capitolino gyűjteményébe is bekerült. A kocsmabelsőket ábrázoló kompozíciókkal szemben képünk valójában egy városkép, talán egy adriai kikötőváros trattoriáj át, az árnyékot adó ponyva alatt kedélyes hangulatban borozgató, sziesztázó halászokat ábrázolja, kiket még a viadukton végigrobogó vonat füttye sem zavar meg.

Vázlat és változat

Ritka alkalomnak számít mikor ismerjük egy festmény vázlatát és nagyobb méretű variációját is. Ezeken végigkövethetjük a művész munkamódszerét, bepillanthatunk a kompozíció alakulásának, változásának különböző fázisaiba. Aba-Novák kisméretű ceruzavázlata (Trattoria, 1929) feltehetően még a helyszínen, sebtében elővett vázlatfüzetbe készülhetett. fagyvonalúan, néhány vonallal jelölte ki a korapozíció súlypontjait adó épületcsoportokat és a mögöttük megjelenő viaduktot, s csupán kisebb részletek, a lépcsőfeljárat, illetve a bejárat megoldásán időzött el. Képünket bizonyára már a Palazzo Falconieri-beli műtermében festette meg kissé redukált, módosított változatban. 1930-ban készült temperafestmény-sorozatának (Subiaco, Umbriai város, Cefalu, Szicíliai régi város ) egyik reprezentatív tábláján (Tengerparti város, 1930) kisebb változtatásokkal újra felhasználta az alapkompozíciót, melyet látványosan szcenírozott építészeti keretben helyezett el.

(-ts)