Virag Judit Gallery and Auction House

tavaszi nagyárverés

Olaj, vászon, 85x98 cm
Jelezve jobbra lent: Aba-Novák 27

FELTEHETŐEN KIÁLLÍTVA:
Aba-Novák Vilmos (1894-1941) emlékkiállítás.
Nemzeti Szalon, Budapest, 1942. március, katalógus: 14.

Kiállítva:
XVI. Velencei biennále, Velence, 1928.

Az igali Művészkolónia

„Most Somogyban élek, Igalon, itt földszintes hegyek vannak, erdős dombok. Nagy a por. Ez a karaktere a vidéknek. Nekem ez igen tetszik: a por verekszik a fénnyel, és színek, és színek megint”- számolt be Aba-Novák Vilmos 1927 nyarán írt levelében barátjának, az Erdélyben élő Nagy Imrének (Idézi Molnos Péter 2006. 24.). Aba-Novákot és a körülötte csoportosuló klasszicizáló nemzedék számos tagját látta vendégül 1926-1928 nyári, kora őszi hónapjaiban a somogyi dombság festői falvaiban a művészetkedvelő igali körorvos dr. Baumgartner Sándor és öccse, Oszkár,illetve a közeli Törökkoppányban dr. Németh Andor és felesége. A házigazdák biztosították a szállást és ellátást- megteremtve a gondtalan alkotás feltételeit -, amelyet a művészek egy-egy személyes jellegű dedikációval ellátott festménnyel vagy grafikával köszöntek meg. Az 1925-ös felsőbányai telep csaknem minden tagját itt találjuk, Aba-Novák Vilmos, Patkó Károly, Kelemen Emil, Fonó Lajos és Bánk Ernő spontán szerveződő művészkolóniájához csatlakozott Tarjáni Simkovics Jenő, a fiatalabb pályatársak közül pedig Barcsay Jenőt, Mattioni Esztert és Medveczky Jenőt is társaságukban találjuk. Többségük szerepel azon az archív fotográfián (Zwickl András 2001. 32.), amely Törökkoppányban készült 1927 szeptemberében.


Festő témák és kísérletek

A somogyi falvak festői részletei, valamint e táj lakóinak hétköznapjai és ünnepei váltak a kis kolónia tagjainak legfontosabb témáivá. A kompozíciók többsége Igalhoz köthető, emblematikus motívummá vált a téglagyár, a homokbánya és a gémeskút, amelyek Aba-Novák Vilmos vagy Patkó Károly esetében szinte egész képsorozatokat alkotnak.De megjelennek képeiken a falu életéből vett jelenetek is: a mezei munkások,a kubikusok, a favágók, az állatvásároknyüzsgő forgataga és a vasárnapi templomjárók sokasága. nehezebben azonosíthatók a Törökkoppányban született alkotások, Aba-novák pontos címekkel meghatározott festményei jelentős segítséget nyújtanak a két helyszín korábban összemosódó motívumainakszétválasztásához. A törökkoppányipatakparton átívelő hidak, háttérben afalusi házakkal és a templom karakterestornyával több festményen és lavírozotttusrajzon is megjelennek.

A táj különleges atmoszférájáról Aba-Novák tudósította Lázár Bélát, az ErnstMúzeum művészeti igazgatóját egy1927 júliusában Igalról keltezett levelében. „A vidék igen megfelelő: földszintes hegyek, enyhe dombvidék, tipikusanDunántúl, Somogy. Az élet is az: porbankérődzik itt az élet, és ez részemre új. Néhány vásznamon evvel foglalkozom.Csodálatos dolog az, hogy mint viaskodik az őszinte, egyenes fény a meleg, sőt forró porral. Valóságos színorgia, igen kicsi skálán. nem tarka, a por uniformizálja a színeket és mégis ugyanakkorfelbontja! (…) A munka vígan folyik, sajátgyártmányú festékeimmel. Úgy vagyok afestékkészítéssel, hogy azt hittem elvetem a festék gondját. Ez igaz, de ugyanakkor magamra vettem egy rakás festő festékgondját. Ebben aztán kitűnő társam, Fonó Fleischer Lajos kolléga kitűnő segítségemre van” (Idézi Molnos Péter2006. 24.). Aba-Novákék festékgyártóvállalkozása az 1920-as évek másodikfelében működött, első eredményeit máraz 1925-ös felsőbányai nyár alatt kipróbálhatták, majd a somogyi tartózkodássorán is saját festékekkel dolgoztak. A technikai kísérletezések ezekben azesztendőkben jelentősen hozzájárultak Aba-novák stílusának változásához,amely különösen az Igalon és Törökkoppányban készült képeken mutatható kiigazán.


Körmenet és variációi

A Virág Judit Galéria aukcióján szereplő, több mint fél évszázados lappangásután előkerült Körmenet Aba-Novák Vilmos művészi és technikai kísérletezéseinek egy reprezentatív darabjaként született meg 1927 nyarán Igalon. Aművész ez alkalommal a kis falu egy jelentős ünnepnapját választotta ábrázolása tárgyául, a kompozíció középpontjába helyezve a település centrumábanálló, középkori eredetű barokk templommagasba törő tornyát. A szakrális épületet sudár jegenyefák, két oldalon alacsony falusi épületek veszik körül, azelőtérben ünneplő ruhába öltözött falusiasszonyok, leányok és parasztemberekhaladnak a templom felé magasra emeltszínes zászlókkal. A művész számára elsődleges motívummá a falusiak sokasága vált, beszédes testtartásukkal,mozdulataikkal, gesztusaikkal. A méltóságteljesen közelítő tömeg szélén nagy jellemző erővel ábrázolta a kitaszítottak, koldusok groteszk alakjait, balra pedig már-már saját szórakoztatására festette meg a falusi hétköznapokat felidéző lovas szekeret, csupán néhány vonallal jelezve a figurákat. Aba-Novák 1926-1928 között készített merész, kísérletező jellegű alkotásainak elsődleges szereplőivé a sugárzó,mindent átjáró fény és az élénk színek váltak. Somogyban született képeinek motívumai egyre inkább felolvadnak a vakító fény és a vibráló színek hatására,néha szinte látomássá alakítva az egészen hétköznapi motívumokat is. 1927-ben készült Körmenet című képének tárgyai és figuráinak plasztikája szinte teljesen eltűnik, áttetszővé, transzparenssé válnak, már csupán a dekoratív körvonalak jelzik ottlétüket. Különleges Aba-Novák festményének felülete, faktúrája is, hiszen megelőlegezve a későbbi tempera technikát szinte szárazon festett olajjal, sok helyen festőkéssel vastagon kente fel az anyagot, vagy egészen vékonyan, néhol magát a vászon fehér alapozását is láttatva. Képünk különleges példája a művész kísérletező periódusának művészi és technikai téren egyaránt. Akkor válik igazán izgalmassá, ha összevetjük a hasonló témájú alkotásaival, amelyek első változatait már 1925 nyarán elkészítette. A felsőbányai tartózkodás során születtek meg Aba-novák első nagyobbszabású népélet kompozíciói, közöttüka körmenet témájának variációi, különböző technikákban: festmények, rajzokés sokszorosított grafikák. A téma változatai az 1930-as évek közepéig követhetők nyomon Aba-Novák életművében,adaptálódva aktuális törekvéseihez. Az 1925-ben készített rézkarc-változat alapkompozíciója, klasszicizáló formanyelve, expresszív felfogása él tovább az 1930-ban már temperatechnikával elkészített, dekoratívan megoldott nagyméretű, az életmű egyik kimagasló darabjaként számon tartott épéletképén is.

Zsákovics Ferenc