Kieselbach Gallery

50. Herbstauktion

69x56 cm
Olaj, vászon
Jelezve balra lent: 23
Jelezve jobbra lent: Aba-Novák



1919 őszén három fiatalember költözött a Tanácsköztársaság bukását követően emigráló festőművész, Berény Róbert kiürült műtermébe. Aba-Novák Vilmos, Patkó Károly és Korb Erzsébet ebben a Városmajor utcai lakásban teremtette meg annak a közösségnek a csíráját, amely a háború utáni években Európa szerte uralkodóvá váló újklasszicista irányzat hazai elterjesztője lett, s melyet az utókor a mozgalom vezéralakjáról Szőnyikörnek nevezett el. Néhány stilusjegy, a barnás, szűk regiszteren megszólaló kolorit, a tömör, plasztikus formálás és a klasszikus igényű, reneszánsz emlékeket keltő komponálás e társaság valamennyi tagjának művészetében uralkodó vonássá vált. A közös stíluseszményből fakadó látszólagos egyöntetűség azonban nem jelenti azt, hogy ne különíthetnénk el az egyes alkotókra speciálisan jellemző hangsúlyokat, egyéni karaktervonásokat.
Éppen az olyan festmények, mint a most bemutatott alkotás bizonyítja, hogy Aba-Novák Vilmos a Szőnyi-kör, sőt a teljes magyar újklasszicista generáció tagjai közül a legszorosabban kötődött az analitikai kísérletekkel, elvont szín- és formaproblémákkal foglalkozó kubizmushoz, valamint legfontosabb inspiráló elődjük, Cézanne művészetéhez. 1922 körül készült képein, elsősorban monumentális hatású akt- és tájkompozícióin az organikus, egymásba olvadó részletformák, finom tónusátmenetek helyett a szigorúan lehatárolt, szinte geometrikus idomokká stilizált, kristályszerűen egymásra épülő felületek, szigorú tektonikus rend látványa dominál.
„A formát vizsgáltam. Szinte kacérkodtam a kubizmussal.” – írta 1928-ban, visszaemlékezve korai korszakának művészi ideáljaira. A kétségkívül számbeli túlsúlyban lévő figurális művek mellett a húszas évek első felének másik jellemző műfaja a tájkép. A kezdetben szüleinél, a budai Zsolt utcában, majd Pesten egy Kálmán utcai szobakonyhában lakó Aba-Novák tájábrázolásai ebben a periódusban legalább négy helyszínhez köthetők. A Fejér megyei Bodajkon egykori háborús tisztiszolgájának családja látta gyakorta vendégül, a Komárom megyei Tarjánba pedig parasztházat bérelve telepedett le időlegesen. Ismerjük olyan alkotását, amely Zebegényben készült, s fennmaradt egy 1923 nyarán kelt, későbbi feleségéhez, Vulkovic Katóhoz írt levele, melyet a Pásztóhoz közeli Mátraszöllősön adott fel. E korai tájképeket, így a most vizsgált festményt is monumentalitásra törekvő festői formálás és kompozíció jellemzi. Az expresszív fénytüneményként világító égbolt, a stilizált, kubisztikusan formált fák és az alapidomokra redukált épület, valamint a föld kemény, prizmaszerűen tagolt domborulatai kaleidoszkópszerű formakavalkáddá állnak össze a vásznon. Az ábrázolt formák lüktetését tovább élénkíti a faktúra belső ornamentikája, a szaggatott, egymással párhuzamosan felvitt rövid ecsetvonások Cézanne-képeit idéző, vibráló rendszere.
Aba-Novák Vilmos Fák sárga épülettel című képe a festő legjobb, korai korszakának egyik kiemelkedő darabja, amely mindennél jobban bizonyítja, hogy a magyar festészet későbbi nagy mesélője fiatal éveiben milyen fontos tanulságokat talált Cézanne és a kubisták művészetében.
 
 
Molnos Péter