Mike és Portobello Aukciósház

99. aukció (könyv, kézirat, aprónyomtatvány, fotó, festmény, műtárgy, numizmatika, egyéb gyűjtemények)

Szerk.: vitéz Felszeghy Ferenc, vitéz Rátvay Imre, nemes Petrichevich György és sédeni Dr. Ambrózy György. Bp. (1943.) Társadalmi Könyv- és Lapkiadó Váll.) 512 l..49 t. (5 kétoldalas). A borító Gönczi Gebhardt Tibor munkája. Folio. Illusztrált kiadói félvászon-kötésben. A munkára való utalások általában Felszeghy Ferenc, Rátvay Imre, Petrichevich György és Ambrózy György nevét tüntetik fel szerzőként. Ők azonban, mint "szerkesztőbizottság" szerepelnek a mű elején. A munka szerzője a valóságban, miként az a könyv előszavából is egyértelműen kitűnik, Rainer Rudolf volt. Rainer Pál kutatásai derítették ki, hogy ő volt a valódi szerzője A rendjelek és kitüntetések történelmünkben c. műnek. A Habsburg birodalom területének rendjeivel, rendjeleivel, kitüntetéseivel foglalkozó kézikönyv a magyar falerisztika (rendjel- és kitüntetéstan) egyik csúcsteljesítményének számít. Rainer az 1930-as években közreműködött a 101-es ezredtörténet megírásánál, ahol a békeévek történetét ő készítette el. Majd érdeklődése egyre inkább a rendjelek és kitüntetések felé fordul. 1935-től kezdett neki a szisztematikus anyaggyűjtésnek. Könyvtári munkája során összeköttetésbe került a bécsi Hadilevéltár egyik, Görgey nevű tisztviselőjével, aki sokat segített neki. Ekkoriban ismerkedhetett meg Petrichevich György ny. áll. gyalogos ezredessel, akinek eléggé közismert a Mária Terézia rend magyar voltát bizonyítani kívánó - jórészt nem helytálló - irodalmi tevékenysége. Petrichevich nézeteinek erős hatása, átvétele érződik Rainer művének egyes fejezetein is. A szerkesztőbizottság másik 3 tagja: Felszeghy Ferenc tüzér vezérőrnagy, Rátvay Imre , gyalogos vezérőrnagy, és sédeni dr. Ambrózy György huszár őrnagy,[szintén nyugállományú hivatásos katonatiszt volt. Petrichevich és Ambrózy az I. világháborúban kiérdemelték a Mária Terézia Rend lovagkeresztjét. A korabeli társadalmi viszonyok ismeretében feltételezhető, hogy a könyv szerzői között nyilvánvalóan jobban hangzottak ezen urak nevei, mint a teljesen ismeretlen Rainer Rudolfé, akit ráadásul zavaros pénzügyei tökéletesen hiteltelenné tettek. A szerkesztőség és kiadóhivatal Budapesten, a Rákóczi út 32. II. emelet 1. alatt működött. A munka felelős szerkesztője Felszeghy Ferenc tábornok, kiadója a Társadalmi Könyv- és Lapkiadó Vállalat (igazgatója: Koszó B. András t. karp. őrmester - Bp. V. Kresz Géza u. 6.) volt. Az 512 oldalas könyv ismerteti a történelem során kialakult változatos kitüntetési módozatokat, az ezekkel kapcsolatos alapfogalmakat, majd a 3 legrégibb lovagrendet (templomosok, johanniták, német lovagrend), ezt követően pedig a fontosabb megszűnt rendek történetét. A munka elsősorban a Habsburg Birodalom, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia és Magyarország rendjeleit és kitüntetéseit tárgyalja, a teljességre törekedve, a kezdetektől saját koráig. Az egyes rendjeleknél és kitüntetéseknél általában kitér az alapítás körülményeire, az alapszabályokra, a rendjelvény formátumára, leírására, az adományozás gyakorlatára, az esetleges változásokra (pl. az alapszabályt vagy a rendjel külalakját illetően), a rendi öltözetre és ünnepekre (amennyiben léteztek), a kitüntetettek pontos vagy hozzávetőleges létszámára. A könyvet a háborús viszonyok ellenére végül is csak kis példányszámban sikerült megjelentetni, jóllehet az eredetileg tervezett színes ábrák helyett csak fekete-fehérekben. A Magyar Eremgyűjtők Egyesülete 1991-ben a mű reprint kiadását tervezte, ám az mégsem valósult meg. Így a ma már rendkívül nehezen megszerezhető mű továbbra is csak a nagy könyvtárakban áll rendelkezésére a falerisztika művelőinek. Ritka, becses darab.