Központi Antikvárium

152. könyvárverés

Amstelodámban, 1687. M. Tótfalusi Kis Miklós által. 640p. Rézmetszetű címlappal. A Misztótfalusira bízott bibliakiadás ügye az erdélyi politikai helyzet alakulása szerint változatos fordulatokat vett, ráadásul mindkét fél csupán több hónapos csúszással értesült az újabb hírekről. 1681. augusztus 20-án az erdélyi rendek úgy döntöttek, mivel sokallják a holland nyomdászok által kért 10-12 ezer forintnyi összeget, mégis itthon nyomtatják ki a bibliát Hollandiából hozatott betűvel és papírra. A döntésben szerepet játszhattak Miszótfalusinak a betűmetszésben és nyomdászmesterségben való előmeneteléről szóló beszámolói is. A hír ősszel ért el hozzá, ezzel megvalósulni látta reményét, hogy otthon korszerű tipográfiát szervezhet hazája kiművelésére. Nyomban hozzálátott a zsoltáros könyv és az Újszövetség kinyomtatásához a maga metszette és öntötte betűkkel, hogy ezekkel az egyszerűbbnek ígérkező munkákkal gyakorlatot szerezzen a bibliához. Ezt követően azonban újabb utasítás nem érkezett Erdélyből, sőt olyan hírek járták, hogy a töröknek fizetendő adó és a hadi költségek elemésztették az erre szánt pénzt, protestáns szemmel aggasztóak voltak a Habsburg győzelmek is. Így végül a kisebb munkákat félbeszakítva az Aranyas Biblia kinyomtatásához fogott. Csupán annak megjelenése után látott hozzá ismét a zsoltárok kétféle formátumban való kiadásához és saját szavai szerint: "azzal sem elégedvén meg, kinyomtatám az Új Testamentumot is négyezerkétszázig". E szintén kisded alakú, utolsó hollandiai kiadványa szépség és pontosság tekintetében semmivel sem marad el a Bibliától. Leírása szerint annak — zömében szintén beköttetve hazahozott — példányait itthon fél áron, 1 arany helyett 2 forintért árulta. Bár ezek szerint a Bibliával közel azonos példányszámban jelent meg, valami történhetett a terjesztése során, hiszen — a viszonylag gyakran felbukkanó Bibliával ellentétben — a legritkábban fellelhető szentírások közé tartozik. Restaurált, aranyozott, XVIII. századi bőrkötésben. A címlap alsó része pótolva. RMK I 1359.; Erdős 9.