Honterus Antique Book Shop and Auctionhouse

Fair Partner ✔
109. árverés | könyv, kézirat, papírrégiség, fotó

Több szakaszra osztott kéziratos munka. −79 kézzel számozott, egy kéz által, latin nyelven, olvashatóan beírt oldal. A szöveg Szelepcsényi György idéző- és ítélethirdető levele a protestáns prédikátorok ellen. A szövegben a szerző által tett néhány magyar nyelvű kiegészítés, magyarázat, és későbbi ceruzás aláhúzások.
− Pár üres levél után 16 kézzel számozott latin nyelvű levél, egy címlappal:
Rövid és igaz kivonat, melyben tisztán kimutatásra kerül, hogy az akatolikus prédikátorok a pártütésre és nem a vallásra való tekintettel lettek a Magyar Királyságból száműzve és lefokozva, illetve ugyanazon prédikátorokat nem együttesen, hanem külön-külön lettek törvényesen vádolva és elítélve. Kelt Nagyszombat, 1721. A pozsonyi királyi bírósági delegátusnak ajánlja ugyanazon bíróság titkára, aki mindennek hivatalos, jelenlévő tanúja volt. Ez a személy Labsánszky János, Szelepcsényi érsek titoknoka volt.
− Rákóczi Ferenc szabadságért való küzdésének igazolása 1703-ból. 10 számozott, beírt oldal latinul.
Rákóczi Ferencnek Szentiványi Gáborhoz és Abaffy Gáspárhoz írt levele. 2 beírt oldal + két behelyezett levél.
−A kötet végén behajtogatva 5 foliáns, kézzel másolt levélen az Ónodi Országgyűlés artikulusai.
A gályarabper vallási indíttatású eljárás volt, amelyet azonban egyértelműen politikai összefüggésekbe helyeztek, hogy az alapvetően politikai természetű vádat (felségárulás) bizonyítani lehessen, és a legsúlyosabb ítéleteket meg lehessen hozni (halálbüntetés, majd gályarabság). A büntetésnek „nyilvánossá vált formája,” a gályarabság, a prédikátorok közönséges rabkereskedelembe kerülése okozta elsősorban, hogy a protestáns hatalmak diplomáciai figyelmének középpontjába kerülhetett az ügy. Az akkori közvélemény pedig csak Vitnyédi István leveleit, két inkriminált nyomtatványt, annak különböző nyelveken terjesztett változatát ismerte, nem a per jegyzőkönyvét, csak az eljárás nyilvánosan hangoztatott törvényességét. A hatalmi propaganda pedig érveléseiben az uralkodó elleni lázadást – a rebellió általi általános fenyegetettséget hangsúlyozva – már a megelőző évek során elfogadtatta. Európa protestáns közvéleménye azonban a gályarabok elbeszélései alapján joggal vonta kétségbe a propagált vallási tolerancia megvalósulását. A per 1674. március 5-én kezdődött, és többszöri halasztással mintegy két hónapig tartott. A jegyzőkönyv extractusát április 30-án zárta le Szelepcsényi György esztergomi érsek aláírással és pecséttel. Az uralkodó által delegált, kiküldött bíróság működött, az eljárás, már csak az eljárt tribunal jellegéből adódóan is processus extraordinarius (rendkívüli törvényszék) volt. (Lásd erről S. Varga Katalin: Az 1674-es gályarabper jegyzőkönyve.)
Korabeli, a táblákon nagyon szép vaknyomásos díszítésű egészvászon-kötésben. A gerincen aranyozott felirat:1674 és 1705/7diki történetek. Egyedi, értékes kéziratos munka. Elől a jezsuita rend pecsétje, számos helyen ceruzás aláhúzásokkal.