Antikvárium.hu Kft.

Fair Partner ✔
Az Antikvarium.hu 15. online árverése | Könyv, festmény, grafika, kézirat, plakát, aprónyomtatvány, képeslap

Budapest, 1901, k. n. (Franklin-Társulat Nyomda), 285 p., ill.
A Magyar Királyi Csendőrség Zsebkönyve. Tizenötödik évfolyam. 1901.
Néhány feliratos, fekete-fehér, egész oldalas portréval illusztrált, valamint éves naptárral, számos függelékkel és részletes tartalomjegyzékkel kiegészített hivatalos csendőrségi zsebkönyv. Nyomtatta a Franklin-Társulat Nyomdája.
Kiadói egészbőr díszkötésben lévő példány aranyozott feliratos, aranyozott ilusztrációval ellátott és gazdagon díszített, keretes címfedéllel, feliratozatlan, enyhén kopott könyvgerinccel, mintázott, színes, kiadói előzéklapokkal, a hátlap felőli előzéklap belső oldalán ceruzás bejegyzéssel, a dombornyomott díszítéssel ellátott hátlapon a kötészet feltüntetésével, toll-, illetve ceruzatartó bőrfüllel, kissé megnyúlt elasztikus zárópánttal, hiánytalan állapotban.
A Magyar Királyi Csendőrség 1881. évi felállításával létrejött a mindenkori kormányzattól függő, egységes magyar közbiztonsági őrtestület. A szervezet teljes kiépítésére 1881-1888 között került sor. Közbiztonsági szolgálatuk és gazdászati ügyeik a belügyminiszternek, míg a fegyelmi és személyi ügyeik a honvédelmi miniszternek a hatáskörébe tartoztak. 1886-tól a csendőrség felett katonai elöljáróként a „csendőrség felügyelője” állt. 1899. január 1-én lépett életbe az új polgári bűnvádi perrendtartás. Ez nem minősítette a csendőrtiszteket rendőri közegeknek, így azok ezentúl nem vehettek részt közvetlenül a nyomozásokban. 1903-ban járásparancsnokságokat állítottak fel és munkájukat kiterjesztették bizonyos városok belterületére is. A csendőrlegénységi és altiszti kiképzésre 1909-ben megnyílt a Nagyváradi Csendőriskola. A világháború kitörését követően a csendőrség tevékenysége jelentősen bővült. A testület tagjainak egy része a haderőben teljesített tábori csendőri szolgálatot. Egy másik jelentős részüket a harcoló alakulatokhoz osztották be szakasz-, illetve századparancsnoki beosztásokban a honvédségben fellépő hiányok pótlására. Eközben a csendőrség személyi kiegészítése szünetelt, s közben olyan bűncselekmények „jelentek meg” amelyek a béke időszakában ismeretlenek voltak, mint pl. katonai behívás megtagadása, jelentős árdrágítás, egyre csökkenő élelmiszer és nyersanyagok forgalmával kapcsolatos eljárások, katonaszökevények és megszökött ellenséges foglyok általi fosztogatások, stb. Mindez növelte a számában jelentősen megcsappant csendőrség iránti igényt. A háború végére a csendőrség több mint 2000 fős létszámhiányát részben a népfelkelőkkel pótolták, akiket főleg a határvidéki szolgálatban alkalmaztak.