Honterus Antikvárium és Aukciósház

63. Könyv, kézirat

Annessovi un breve Compendio della Cronica Ungara, e Turchesca, & adornato con 40 Figure in rame delle principali Cittŕ, e Fortezze dell’ Vngaria, Transilvania, e Croatia; con un breve Racconto … dell’assedio, e liberatione di Vienna, acquisto di Strigonia, e d’altre Piazze & attaco di Buda. Tradotto dall’ idioma tedesco in Italiano. All’ Altezza Serenissima di Alessandro II. Duca della Mirandola … Norimberga [Nürnberg]– Bologna. 1685. Gioseffo Longhi. 6 sztl. lev., 286 p., benne 1 kihajtható rézm. térkép és 48 rézm. t. (nagyrészt városképek, 8 kihajtható). A példányunkban szereplő magyar városképek sorrendben: Pozsony, Győr, Pápa, Komárom, Érsekújvár, Tata, Pannonhalma, Palota, Esztergom, Fülek, Nógrád, Visegrád, Vác, Buda-Óbuda, Buda-Pest, Veszprém, Székesfehérvár, Újzrínyivár, Kanizsa, Szigetvár, Eszék, Szakmár, Tokaj, Kassa, Eger, Hatvan, Szolnok, Nagyvárad, Gyulafehérvár, Temesvár, Petrina, Sziszek, Szabács, Belgrád és Bécs. Az 1664-ben megjelent metszet-sorozat Sigmund Birken Der Donau Strand című földrajzi-történelmi „krónikája”. A könyvben lévő kisméretű, finom vonalvezetésseI kidolgozott metszeteket korábban Karl Gustav Ambling (vagy Amling) bajor rézmetsző műveinek tartották, ma már azonban elfogadott, hogy azok a nürnbergi Jacob Sandrart rézmetsző és kiadó műhelyében készültek. A könyv a Duna forrásától kezdve írja le a folyó mentén fekvő országokat, és a jelentősebb helyekről összesen 33 látképet is tartalmaz, amelyből 19 metszet a mai Magyarországon fekvő helységeket ábrázol. A könyv rendkivüli népszerűségét jelzi, hogy több mint ötven év alatt egyre bővülő tartalommal nem csak németül ért meg 18 kiadást, hanem további 7 kiadása olasz nyelven is megjelent. Az 1664. évi kiadás változatlan címmel és tartalommal 1683-ig jelenik meg, ebből az évből viszont már olyan kiadás is ismert, amelyben bajor és osztrák városképekkel a metszetek száma negyvenre nő. A könyv címe a következő évben Der Vermehrte Donau Strandra változik, a metszetek száma eléri az ötvenet, 1686-ban pedig már Neu Vermehrter Donau Strand a címe, immár 70 látképpel! A cím a továbbiakban már nem változik, de a századfordulóra a metszetek száma 58-ra csökken, és ez az utolsó két évszám nélküli kiadásban (az ismertetett események alapján 1716 és 1717, kiadója már nem Sandrart, hanem David Funcken) sem változik. A magyar látképek csak minimális változást mutatnak. 1684-ben megjelenik és szerepel minden további kiadásban Esztergom 1683-ban zajlott ostromának képe. 1686-tól nem jelenik meg többé Veszprém, és a legutolsó kiadásból érthetetlenül kimarad Székesfehérvár. Az első kiadáshoz készült lemezeket 11 kiadásnál 1686-ig használták, akkor valamennyi lemezt újravésték és új lapszám-jelzéssel látták el. A további kiadásoknál – egészen a Funcken-féle kiadásokig – a metszeteket már nem vésték át. A legutolsó, feltehetően 1717 -ben megjelent kiadásnál a lapszámokat áthúzva új lapszámokat tüntettek fel. A sok kiadás következtében a lemezek gyakran megsérülhettek, ezért egyes látképeknél köztes állapotokat is megfigyelhetünk, főleg a cím írásmódja, vagy elhelyezése tekintetében (például Pannonhalma, Vác). Maguk a látképek Nagykanizsa kivételével Dilich 1606-ban megjelent sorozatának a közvetlen másolatai. A metszetek többsége követi a könyv kicsi méretét, Esztergom és Székesfehérvár azonban a fekvő méretet tekintve kétszeres. A metszetek egy részén a képek alatt egy vagy két sorban jelmagyarázat jelenik meg. A könyv olasz kiadásainak a címe a velencei, a milánói és a Nürnberg– Bolognai ki adásnál L’Origine del Dannubio, a Nünberg– Macerata-i kiadásé Origine e Corso del Danubio. Az első olasz kiadások (1684 Velence és Nürnberg–BoIogna) az 1683. évi német kiadás szövegét és képanyagát veszik át. Az előbbi metszetei Girolamo Albrizzi műhelyében készültek, az utóbbiakat (köztük a már korábban emlitett tükörképeket is) az egyes lapokon lévő jelzések és a stílus azonossága alapján Lodovico Mattioli készítette. A könyvet bővebb terjedelemmel mindkét helyen a következő évben újra kiadták. Velencében ehhez még egy önálló második részt (Parte Seconde ... ) is kinyomtattak, amelyben több életkép és arckép mellett egy újabb Esztergom és egy nagyobb Tokaj metszet is megjelenik. Milánóban és Nürnberg-Maceratában csak 1685-ben adták ki, az előbbiben a metszeteket Cesare Laurentio, az utóbbiban az akkoriban olasz földön dolgozó flamand Gomer Wouters készítette, egyébként minden kiadásban azonos helységek látképei jelentek meg. Mattioli metszetei 1686-ban Bizzozeri Notizia particolare ... című művében más lapszámmal újra megjelentek, de a könyv 1687. évi kiadásából elmarad Gyula, Nógrád és Szolnok látképe. Bizzozeri spanyol kiadásában (Ungria restaurada, Barcelona, 1688) a metszeteket Francisco Via szignálta. Apponyi 1092. (1684-es kiadás!) Modern pergamenkötésben.