Központi Antikvárium

105. könyvárverés

Pozsonban, és Komáromban, 1790. Simon Péter Wéber költségével, és betűivel. (12)p.+1t. (rézmetszetű kotta) Első kiadás. A szerző a XVIII. század végének egyik érdekes, egyedi színfoltot jelentő egyénisége volt. A katonából lett író nem tartozott az irodalom fősodrába. Bár – a felvilágosodás ellensége lévén – a véleményformáló értelmiség a kortársaktól a mai napig lekicsinylően nyilatkozik róla, vaskos humora, nyelvezete és stílusa korában rendkívül népszerűvé tette. Később Petőfi és Arany is méltatták. A magyar nemesi ellenállás azon képviselői közé tartozott, akik II. József németesítő, felvilágosult abszolutista törekvéseiben nagy veszélyt láttak. A császár halála e körökben nagy megkönnyebbülést és örömöt váltott ki. Ebben az eufórikus hangulatban született ez az alkalmi költemény, amelyben Gvadányi a nemzeti viseletet dicséri, a hagyományok ápolását ajánlja a magyar hölgyek figyelmébe. E kor az ilyen alkalmi művek születésének virágkora. Ezek könyvgyűjtői és -kereskedői szempontból sokkal érdekesebbek a szerzők jelentősebb, általában nagyobb példányszámban megjelent munkáinál. Így Kazinczy édesanyja halálára írt „Özvegy Kazinczy Józsefné’ született Bossányi Susána’ emlékezete” című költeménye (1813) vagy Csokonai „A’ Haza’ templomának örömnapja” című verse (1798) talán a nagyközönség számára kevésbé ismert, de a legnagyobb könyvritkaságok közé tartoznak. Gvadányit említve a Pöstyéni förödés és az Aprekaszion számítanak könyvszakmai berkekben is szinte fellelhetetleneknek, pedig e füzete is méltán szerepelhetne mellettük, hiszen a legritkább magyar irodalmi első kiadások egyike. XIX. századi félvászon-kötésben. Szüry: 1636.