2025. okt. 23., csütörtök
Katalógus bemutatás

Bősze Ádám Zenei Antikvárium
A Bősze Ádám Zenei Antikvárium árverése

2016. 05. 20. péntek 17:00

 
163.
tétel

Szőllősy András: Ismeretlen mű autográf zenei kézirata „Dal a sólyomról” címmel

Szőllősy András: Ismeretlen mű autográf zenei kézirata „Dal a sólyomról” címmel

Szőllősy András: Ismeretlen mű autográf zenei kézirata „Dal a sólyomról” címmel, szóló hangra, kórusra és zongorára, címoldalán a zeneszerző saját kezű aláírásával – Hely és időpont nélkül. Kék tintával 14-soros kottapapíron. 4...

Archív tétel - A műtárgy már nem megvásárolható

Kérjük regisztráljon, vagy lépjen be a funkció használatához.

belépés   regisztráció
  • saját katalógusba teszem
  •  megjegyzés írása
  •  üzenet az aukciósháznak
  • elküldöm ismerősnek
  • kinyomtatom ezt az oldalt
Kérjük regisztráljon, vagy lépjen be a funkció használatához.

belépés   regisztráció
üzenet az aukciósháznak

Ha a tétellel kapcsolatban nem talál valamilyen információt, részletet, kérdezze meg közvetlenül az aukciós háztól.


Kérjük, jelentkezzen be, vagy regisztráljon, hogy el tudja küldeni a tételt egy ismerősének.

belépés   regisztráció

Tétel teljes leírása


Kérjük, regisztráljon, lépjen be, és fizessen elő, hogy láthassa a műtárgy teljes leírását!


ajánlott műtárgyak a katalógusban

163. tétel
Szőllősy András: Ismeretlen mű autográf zenei kézirata „Dal a sólyomról” címmel
Szőllősy András: Ismeretlen mű autográf zenei kézirata „Dal a sólyomról” címmel, szóló hangra, kórusra és zongorára, címoldalán a zeneszerző saját kezű aláírásával – Hely és időpont nélkül. Kék tintával 14-soros kottapapíron. 4 p. 340 mm – Kárpáti nem ismeri! Kissé használt. Szőllősy András (1921-2007), zeneszerző, Ligetivel és Kurtággal együtt a magyar zeneszerzők „nagy hetveneseinek" generációjába tartozott. Középiskolai tanulmányait Kolozsvárott végezte, majd 1939-ben Budapestre jött, ahol a Tudományegyetem Eötvös Kollégiumában magyar-francia szakra, a Zeneakadémián pedig zeneszerzésre iratkozott be. Másfél évig Kodály tanítványa volt, s csak azért ment át Siklós Albert osztályába, mert Kodály nyugalomba vonult. A zeneakadémiai tanulmányokat végül – Siklós korai halála után – Viski János osztályában fejezte be. Nem járhatta ki a „teljes Kodály-iskolát", mint az előző generáció a nyugodtabb húszas–harmincas években, ám az iskolai órákat bőségesen pótolta számára a művek analízise, egyetemi doktori disszertációját ugyanis – amely 1943-ban könyvként is megjelent – Kodály művészete címmel írta. A háború után Szőllősy egy tanéven keresztül Goffredo Petrassi mesteriskoláját látogatta Rómában. 1950-ben hívták meg tanárnak a Zeneakadémiára, ahol közel négy évtizeden keresztül tanított. Egykori tanítványai életre kihatóan hordozzák magukban sugárzó egyéniségének hatását, még azok is, akik nem hallhatták lelkesedéstől fűtött zenetörténeti előadásait, mert e tárgyát később felcserélte a transzponálás-partitúraolvasás oktatására. Tudományos publikációinak sorában tisztán rajzolódott ki a kettős cél: a magyar zene két nagy mesterének szolgálata: Kodály és Bartók műveinek jegyzékbe foglalása és írásaik közreadása. Szőllősy Bartók-jegyzéke különösen sikeres volt, számozását „Sz" betű jelzéssel világszerte használják biográfiákban, hangversenyműsorokon és hanglemezkiadványokban. A zeneszerzői pálya azonban nehezen indult, késleltette a túlzott önkritika és mindenekelőtt a rossz politikai légkör. A fordulatot – vagy mondjuk inkább: a szerző önmagára találását – a Severino Gazzelloninak komponált Tre pezzi per flauto e pianoforte jelezte. Szőllősy műveinek nemzetközi sikersorozatát azonban végül is a III. Concerto indította el, mely 1970-ben első helyezést nyert a rádiótársaságok nemzetközi Tribünjén Párizsban. A Concertóban megkezdett úton haladva jutott el Szőllősy András az 1972-es év két nagyszabású, egymáshoz közel álló és egymást kiegészítő művéhez: a Trasfigurazionihoz és a Musica per orchestrához. A nagyzenekari hangzás újfajta koncepcióját mutatta már a két mű apparátusa is: nagyméretű szimfonikus zenekar, melyben sem ütő-, sem pengető hangszerek nem szerepelnek, már önmagában is kifejezve a szerző szembefordulását az akkoriban divatos csengő-bongó hangzásideállal. A nyolcvanas évek elején Szőllősy érdeklődése a vokális műfaj felé fordult: négy szorosan összetartozó, mégis igen különböző arcú vokális kompozíció született meg: egy vegyeskar (In Pharisaeos), egy női kar (Planctus Mariae), és két szextett a világhírű King´s Singers megrendelésére (Fabula Phaedri, Miserere). Az évtized második felétől kezdve azután a hangszeres kamarazene került az előtérbe. Szőllősy életművében állandóan jelen volt a halál gondolata. Nem a saját halálától való félelem, hanem a gyász és szomorúság, az eltávozottak által itt hagyott betöltetlen és betölthetetlen űr. Stravinsky és Maros halálára siratót komponált, Kodály emléke előtt a Musica per orchestrában tisztelgett. A szomorú alaphangvételű Vonósnégyes az Elégia és a Passacaglia után 2002-ben Addio címen Kroó György emlékére írt darabot. Jelentős zenetudományi és zeneszerzői tevékenységének társadalmi elismerését elsőnek az Erkel-díj fejezte ki 1971-ben, a nyolcvanas években azután további, még nagyobb kitüntetések következtek: Kossuth-díj (1985), Széchenyi-díj (2007) Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj két alkalommal is (1986, 1998), 1987-ben a francia kormány által adományozott „Commandeur de l'Ordre des Arts et des Lettres" cím, 2006-ban pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend a csillaggal. Szőllősy Andrást a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia 1993-ban választotta tagjainak sorába. (Részlet Kárpáti János összefoglalójából.) VÉDETT – NO EXPORT!