Studio Antikvárium

30. Jubileumi könyvárverés

nevezetesen pedig a’ köszvénynek és láb-köszvénynek úgy az ót-varnak és arany-érnek az újj tapasztalásokból különösen pedig Gránt Wilhelm tudós londoni orvosnak képzeményeiböl vett le-irása, el-kerülése, és meg-gyógyíttása, rész szerint Ángliából Magyarra fordította, rész szerint pedig ki-dolgozta Benkő Sámuel n. Borsod vármegyének fö-orvossa. (Két eredeti értekezéssel toldván azt meg a tejvarról és aranyérről.)
Pesten, 1791. Nyom. Trattner. betűivel. [16] + 459 + [1] p. Egyetlen kiadás.
Példányunk négy levele (D6–8, E1) megtévesztően jó minőségű, korabeli merített papírra készült másolattal pótolt.
Benkő Sámuel (1743–1825) a hazai hatósági orvoslás „rendíthetetlen ólomkatonája” 50 évig viselte Borsod megyei főorvosi hivatalát töretlen buzgalommal. Ez önmagában is figyelemreméltó teljesítmény. Igazi litterátus orvos volt, aki nem nemcsak Miskolc város orvosi helytörténetét, de járványtani írásokat, borászati, meteorológiai megfigyeléseket is megfogalmazott és kiadott. Gyakorló orvosi praxisa mellett rendszeresen boncolt is, valamennyit dokumentálta és kiadta. Bőséges munkái közül jelentős volt a himlőről, skarlátról és számos ma már identifikálhatatlan járványos illetve örökletes vagy alkati megbetegedésről szóló műve, melyek közé tartozik a jelenleg kalapács alá kerülő kötet is. Talán nem véletlen, hogy munkái, angol és francia forrásai felkeltették a külföld érdeklődését is és nemcsak Bécsben, de Dijonban is jelent meg munkája és a mantovai tudós társaság is dicséretben részesítette. Miután orvosin kívül bölcsészdiplomája is volt, nem feltétlenül csodálkozunk azon, hogy könnyed értekezést írt például a hazaszeretetről is. Nem véletlenül nevezte Benkőt egy méltatója a mi öreg Hippokratészünknek.
Poss.: Eorkényi Ferenczy János, 1830.
Győry 85. old.
Korabeli, enyhén kopott papírkötésben, gerincén feliratozott címkével, ritka könyv.