Abaúj Antique Book Shop

69. Bücherauktion

Szerkesztette: Kollányi Boldizsár. Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula, Miklós Jutka verseinek antológiája, Kollányi Boldizsár „Számadás”-ával. Bp., 1909. Deutsch Zs. és Tsa. 240 p. Első kiadás! Későbbi egészvászon kötésben, a kötéstábla verzóján Ex libris Péter László. Dr. Péter László ny. egyetemi tanár (Szeged) könyvtárából.

A címlapon: (1.) „Theodor Manojlovitsnak kedves barátomnak –Kollányi” – a 41. oldalon: (2.) „Manojlovicsnak igaz barátsággal –Ady. Nagyvárad 1909 okt. 3.” – a 129. oldalon: (3.) „Manojlovics Theodornak kedves jó barátomnak igaz szeretettel –Dutka Ákos -909 június –Nagyvárad” – a 151. oldalon: (4.) „Kedves jó pajtásomnak Manojlovitch Teodornak, akitől annyi jó és rossz verset kellene lefordítanom lehetőleg jól, esetleg rosszul, semmiképen – sehogy. Adja ég, hogy rossz szándékomat minél hamarabb valóra válthassam. Ölelő szeretettel -Emőd Tamás – Nagyvárad. Barbizon. március 4. 909. (16 nappal az alapvizsga előtt.)” – a 183. oldalon: (5.) „Manojlovitsch Theodornak, barátomnak (bár már látnám!). Szeretettel kollegiális (és kongeniális) érzéssel Juhász” – a 207. oldalon: (6.) „Minden poéta-lélek egy-egy darab opál: ködös fátyolokon átragyogó titkos tüzek. És úgy-e Manojlovits Theodor, az már egészen mellékes babona, hogy az opál bút, bajt, szerencsétlenséget hoz a viselőjére? – Miklós Jutka”- fantasztikus hatos dedikációval!

Két költő nem írt bele. Babitsot, akkor fogarasi tanárt, Juhász Gyula szervezte be, de ő nem vett részt semmiféle holnapos megmozdulásban. Valószínűleg soha nem is járt Váradon, csak átutazott rajta. Balázs Béla gyakran megfordult ott, mert apai ági nagynénje, Recht Ignácné Bauer Zsófia (1843-1925) ott volt a kereskedelmi leány-középiskola igazgatója, de úgy látszik, nem találkozott Manojloviccsal, így ő sem dedikálta a példányát.

Todor Manojlović (1883-1968) a költő, író, művészettörténész, kritikus és műfordító tekintélyes nagybecskereki ügyvédcsaládban született. Az érettségi után Budapesten folytatott jogi tanulmányokat. „A fiatal költőre, aki már akkor irodalommal és művészettörténettel is foglalkozott, nem az a sors várt, hogy »végzett jurista« legyen, mint ahogyan azt abban az időben mondták, hanem a modern irodalom egyik hírnöke (meg szemtanúja és résztvevője is), amely valahogyan éppen akkortájt szivárgott be az európai irodalmak vérkeringésébe, így a magyar irodalomba is, s melynek fáklyavivője későbbi barátja, Ady Endre volt. 1906-ban szakította félbe sikertelen budapesti jogakadémiai tanulmányait, és bevonult katonai szolgálatra. Egy ideig Temesvárott állomásozott, majd Károlyvárosban, utána pedig Fehértemplomban. 1907-ben tért vissza Budapestre, de attól kezdve már a modern irodalom és művészet volt fő érdeklődési köre. Méghozzá oly mértékben, hogy teljes egészében a művészetek tanulmányozására összpontosított, ami rokonságában nagy ellenkezést keltett. Ez volt az ok arra, hogy odahagyja Budapestet, s 1907 őszén már Nagyváradon horgonyzott le azzal a szándékkal, hogy az ottani jogakadémián folytatja jogi tanulmányait. Todor Manojlovićnak és Ady Endré-nek, a lázadó magyar költőnek, a mo-dern magyar költészet zászlóvivőjének, sokak szerint a legnagyobb magyar költőnek a barátsága 1908-ban Nagyváradon kezdődött. Jelentős hatása volt Manojlović későbbi munkásságára. az Ady köré tömörülő irodalmi-költői kör, amely csakhamar A Holnap Irodalmi Társaságban öltött intézményes formát, amellett, hogy népszerűsítette Ady Endre modern költészetét, védte is őt az akkori magyar konzervatív irodalmi körök támadásai ellen, továbbá fiatal magyar költőket szándékozott népszerűsíteni. – Babits Mihályt, Balázs Bélát, Dutka Ákost, Emőd Tamást, Juhász Gyulát és Miklós Jutkát –, Ady követőit, de kiállt az akkori, jobbára Budapesten összpontosult magyar irodalmi élet decentralizációjáért. A holnaposok köréhez Manojlović is társult. Szívesen látott vendége volt az éjszakába nyúló vitáknak, az EMKE-ben tartott bohém, kávéházi társalgásoknak meg az irodalmi rendezvényeknek. Todoš tehát azokban a nagyváradi években nem csupán puszta szemlélője volt a modern magyar líra születésének és felvirágzásának, mondhatnánk akár azt is: Ady Endre irodalmi trónra eme-lésének, hanem – német, majd szerb Ady-fordításaival – tevékeny résztvevője is ezeknek az eseményeknek, lelkes népszerűsítője az új magyar költészeti törekvéseknek. 1908. október 11-én, hajnali fél háromkor Todor egy papírszeletre megrajzolta Ady portréját. Rajza napjainkig fönn-maradt. Ady és Manojlović őszinte barátságát bizonyítja kötetünk is. Ady gazdag költészetéből táplálkozva Manojlović lett egyik legjelentősebb szerb fordítója, továbbá Ady egyik legkitartóbb népszerűsítője is a szerb irodalomban.

A kötet Manojlović könyvtárát gazdagította 1941 áprilisáig a Délvidék és Nagybecskerek visszacsatolásáig. Manojlović elmenekült otthonából, így könyvtára szabad prédává lett. Hunyadi-Vass Gergely (1891-1942) szegedi ügyvéd, tartalékos honvédtiszt több kötetet és többek között példányunkat is megmentette az enyészettől. Nem élt már, amikor 1944. október 10-én az oroszok „fölszabadították”, megszállták Szegedet. Örököse, talán az özvegye elmenekült Jókai utca 4. sz. alatti emeleti lakásából. Ide telepedett a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front első hírlapjaként újjászülető szegedi újságnak, az azóta is élő Délmagyarországnak szerkesztősége. Itt kapott munkát Lőkös (Laszgallner) Zoltán (1925-1999) másodéves bölcsész-hallgató mint gyorsíró, a lap későbbi főszerkesztője, Péter László gimnáziumi osztálytársa, egyetemi társa, legjobb barátja. 1961-ben házassági évfordulóra kedves és stílusos ajándékot adott neki: a váradi antológia e különleges, már-már misztikus érzelmeket keltő példányát.