Bősze Ádám Zenei Antikvárium

A Bősze Ádám Zenei Antikvárium árverése

Szelényi István: Fontos autográf zenei kézirat: „Cantate de minoribus”. Címlapján a zeneszerző saját kezű aláírásával – „Budapest, 1958 XII 31-1959 I.” [1-7/c után], „1959 III. 8.” [7/c után]. Fekete tintával 18-soros kottapapíron. 18, [2] p. [Két kiegészítő lappal baritonra]. 340 mm – Használt. Szelényi István (1904–1972), zeneszerző, zongoraművész, zenetörténész. Kilencéves korától rendszeres zenei tanulmányokat folytatott. 1922-ben került a budapesti Zeneakadémia hallgatóinak sorába, ahol Laub Istvánnál majd Székely Arnoldnál zongorázni, Kodály Zoltánnál zeneszerzést tanult. Zeneszerzőként egy növendékhangverseny keretében mutatkozott be, amely heves sajtótámadást váltott ki Kodály és tanítványainak zenéje ellen. Zongoratanári oklevelét 1926-ban szerezte meg s egyben pedagógiai ösztöndíjat is kapott. Így jutott a Fodor Zeneiskolában tanári álláshoz. 1926-ban Kadosa Pállal, Kósa Györggyel, Kelen Hugóval és Szabó Ferenccel megalapította a Modern M. Muzsikusok Szabad Egyesületét. Egyik vezető művésze lett a magyar zenei avantgárdnak. Előadóművészként ez időtől mutatta be hangversenyein és rádiószereplésein a kortárs komponisták zongoraműveit, köztük Schönberg, Hindemith, Casella darabjait. Koncertező művészként és zongorakísérőként Németországban működött. Berlinben bemutatta Szymanowski Paganini XXIV. caprice-éhez írott zongorakíséretét. Egy emigráns orosz balettegyüttes zenei vezetője volt Franciaországban és Londonban. 1935-ben hazatért. Jelentős szerepet játszott a munkás kulturális mozgalomban a munkáskórusok irányítójaként. A háború alatt koncentrációs táborba került. 1945 után Major Ervinnel könnyű zongoradarabokat adott ki „Út a szonátához” címmel. Később a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában zeneszerzést, és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán zenetörténetet és zeneelméletet tanított. 1951–56-ban az Új Zenei Szemle felelős szerkesztője volt. Műveinek egy részére a Kodály-iskola hatott. 40 kis zongoradarabjában (1935, kiadatlan) és a Magyar Művészeti Tanács 1948. évi Bartók-pályázatán díjat nyert Hommage à Bartók c. zenekari darabjában inkább Bartók hatása érezhető. A nyugati zenei irányzatok közül a bruitizmus stíluselemeit is felhasználta a proletkult szellemében írott „Szimfónia egy gyár életéből” című művében. Oratóriumot komponált „Tíz nap, mely megrengette a világot” címmel. Számos zongoraművet, dalt, tanulmányt írt. Súlyos betegsége miatt öngyilkos lett.