Studio Antikvárium

33. könyvárverés

Kelt: [Pécs, 1961 körül]. Egy levél, mérete: 130x195 mm, egy beírt oldal.
Prov.: Tüskés Tibor (1930–2009) író.
Az eredetileg 1934 körül keletkezett költemény a költő első verseskötetében, a „Hideg van” című kötet 56. oldalán jelent meg először nyomtatásban. Köztudomású a költőnek Pécs városához való erős kötődése, valamint mély barátsága Tüskés Tibor íróval, a Jelenkor egykori főszerkesztőjével. Az 1958-ban indult folyóirat 1961-től közölte a költő verseit. Miután a főszerkesztőt, Tüskés Tibort 1964-ben leváltották, Weöres két évig nem adott verset a lapnak. Mivel a vers kéziratának e példánya Tüskés Tibor hagyatékából származik, vélhetően Weöres ebben az időben írhatta le a verset Tüskés Tibor számára.
Az író „Weöres és Pécs” című írásában (Pécsi Szemle 1999. (2. évf.) 4. szám, 109–112. oldal) így ír Weöres Sándor és a város kapcsolatáról: „Azok a később született tisztelgő versei, amelyekkel egy-egy jubileum alkalmával (vagy akár alkalomtól függetlenül) Fülep Lajost, Lovász Pált, Várkonyi Nándort, Csorba Győzőt, Martyn Ferencet köszönti, azt a mély és bensőséges viszonyt tükrözik, amely Weörest hozzájuk, a városhoz, az itt élő emberekhez fűzte. Az életrajzi tények is fontosak és érdekesek, de még fontosabbak az életműben fölszívódó hatások, a művekben megformált és tetten érhető élmények. Weöres nyíltan pécsi ihletésű versei: Hannának, Széltornya, Az éjszaka csodái, Az üres szoba, a Rongyszőnyeg sorozat Domb közt, dombon át... kezdetű darabja és a fent említett személyeknek ajánlott költemények. Egy rövid, négysoros, emblémaszerű versében így jellemzi a várost: „A hullámos város felett/harangok hang-leve folyt. /De mind fölitta a Hold, /hogy éjszaka lett.”