Laskai Osvát Antikvárium

15. könyvárverés

Tertia editio. Antverpiae, 1569. Christophori Plantini. 352 p. (a második levél hiányos). Zsámboky János (1531–1584) Európa-szerte ismert magyar költő, filológus, történész, reneszánsz polihisztor. Számos külföldi tanulmányútját követően Bécsben telepedett le, mint Miksa császár udvari történetírója, orvosa. Háza a nemzetközi tudósvilág találkozóhelye, ő maga az európai humanista közösség megbecsült tagja lett. Külföldi kortársai között elsősorban az Emblemata révén, költőként vált ismertté, a műfaj legjobbjai között tartották számon. A műfaj megteremtőjének az itáliai Andreas Alciatit tartják, ő egészítette ki az embléma lényegét alkotó szimbolikus képet és a hozzá fűzött jelmondatot, jeligét, a kép rejtett vonatkozásait magyarázó valamilyen erkölcsi tanulságot, intelmet megfogalmazó verses szöveggel, epigrammával. Zsámboky rendkívüli műveltsége és versírói tehetsége révén a műfaj adta lehetőségeket költőtársainál igényesebben, magasabb színvonalon használta ki. Az Emblemata első kiadása 1564-ben jelent meg 167 emblémával. A két évvel későbbi második, majd a rá három évre megjelenő harmadik kiadás már bővített terjedelembenl, 224 emblémával látott napvilágot. Az emblémák egy részét megnevezett jeles férfiaknak ajánlotta: pl. Oláh Miklós esztergomi érseknek, Istvánffy Miklós humanista történetírónak, Paulus Manutiusnak, stb. (Az Oláh Miklósnak ajánlott kép a második legkorábbi, Esztergomot ábrázoló metszet.) A kötet függelékében Zsámboky saját gyűjteményéből válogatott 90 darab különleges érme képét közölte. A mű népszerűségét mutatja, hogy a század végéig hat kiadást ért meg. A kiadó Plantin a Biblia után következő legfontosabb tanító munkának nevezte. Emblémái nagy hatással voltak a hasonló kortárs művekre, a kutatók szerint kimutatható, hogy még Shakespeare is merített gondolataiból. (Közp. Ant. 113. árv.) Ez a kiadás Magyarországi árverésen utoljára a II. világháború előtt szerepelt. Az RMK is csupán két példányát említi: az Egyetemi Könyvtárban és a Kolozsvári Unitárius Koll. Könyvtárában. Korabeli (?) pergamen-kötésben. 122 mm. RMK III. 584, Apponyi 2558.