Studio Antikvárium

28. Könyvárverés

Cracoviae anno MDXLIIII. Litteris Hieronymi Vietoris impressus, nunc vero praefatione Hungarica auctus, recusus est. Cui in fine recenter accesserunt: I. Consolationes adversus terrores mortis ad mentem Car. Delincourti Versibus Leoninis expressae, adiectis nonnullis diversi argumenti epigrammatibus. II. Az egésségnek fenntartására, és a’ hoszszú életnek megnyerésére tartozó régulák. (III. Tudós Weszprémi István orvos doctor úr’ élete le-írásának rövid kivonása, rézbe metszett epitaphiumával.)
[Pozsony] Posonii, 1799. Sumtibus & Typis Simonis Petri Weber. 1 t. (rézmetszetű címkép) + XXX + [2] + 92 + [2] p.
A „Pannoniae luctus” című versgyűjtemény – fél évszázaddal az első itáliai és német versgyűjtemények után – az első magyar tematikájú költői antológia. Versei többek közt a mohácsi csatában elesetteknek és özvegyeiknek, ill. a török által 1544-ig elfoglalt fontosabb magyarországi városoknak állítanak gyászversek formájában emléket.
A kötet 90 verset (ebből 4 görög) tartalmaz 14 szerzőtől, akik zömmel a krakkói egyetemhez kötődtek a XVI. század első évtizedeiben. Négy szerző jegyzi a költemények több mint kétharmadát: az első Valentinus Ecchius (Eck), volt krakkói tanár, 1518 óta bártfai iskolamester, a többi három pedig három jeles tanítványa: Georgius Logus (Logau), Georgius Vernerius (Werner) és Johannes Langus (Lange). Mindhárman sziléziai származásúak, Langus és Logus I. Ferdinánd tanácsosai, Werner pedig Magyarországra települt földrajztudós, a magyarországi gyógyvizekről írt értekezést. A további szerzők: Clemens Janicius (Janicki), a lengyel Janus Pannonius, Stanislaus Glandinus kincstartó, Johannes Antoninus Cassoviensis (Kassai Antoninus János), Erasmus és a lengyel király orvosa, Lazarus Bonamicus padovai professzor (Janicki tanára), Ioachimus Camerarius lipcsei humanista, Anselmus Ephorinuis, Plinius maior Naturalis historiajának kommentárírója, Caspar Ursinus Velius, valamint posthumus Jacobus Piso, II. Lajos király nevelője. A mű 90 verse 9 ciklusba rendezhető, ebből az első négy 10-10, a továbbiak eltérő számú verset ölelnek föl. A kötetet először 1544-ben Hieronymus Vietor híres bécsi, ill. ekkor már krakkói nyomdász jelentette meg saját költségén. 1798-ban a tudós debreceni tanár, Weszprémi István az általa írt magyar nyelvű előszóval, és magyar nyelvű orvosi toldalékkal Bécsben újra kiadta, majd ugyanez a kiadás még egyszer, 1799-ben Pozsonyban is megjelent. A kötet végén Weszprémi rövid magyar nyelvű életrajza, és műveinek felsorolása található.
A címlap enyhén foltos, verzóján régi javítások. A kötet utolsó levelei felcserélt sorrendben kötve; a könyv végére a mű egy eltérő szedésű címlapvariánsa is bekötve.
Győry 157. old.
Fűzve, gerincén enyhén sérült korabeli borítóban. Körülvágatlan, jó példány, nagyon ritka könyv.