Szőnyi Antikváriuma

35. könyvárverés

(Hagenau, 1499. február 20. Henricus Gran, pro Joanne Rynman). 236 sztl. lev. (238-ból) ; 279 sztl. lev. (280-ból). 198 mm.
Első kiadás. Példányunk első kötetéből hiányzik az első két levél, valamint a hetedik levél fordított módon a kötet elejére kötve. A második kötetből hiányzik az utolsó, üres levél. Az első kötet a1 levelének rektóján régi papírcsík, a d2 verzója és a d3 rektója kissé foltos. Néhány levélen korabeli marginális bejegyzések.
Szentbeszéd-gyűjtemény, első kiadás. A szentekről szóló prédikációk azokra az ünnepnapokra íródtak, melyek nincsenek vasárnaphoz kötve. A kötet a téli és a nyári időszakot öleli fel.
Temesvári Pelbárt (keresztneve talán Paulus, rendi neve Pelbartus, ő magát Pelbartus de Themeswarnak írta) a magyar középkor legjelentősebb prédikátora, a külföldön leggyakrabban kiadott magyar szerző, korának és a prédikációs irodalomnak klasszikusa. A középkori magyar szentbeszéd-irodalom általa foglalta el helyét az európai keresztény köztudatban. 1435 táján Temesváron született, a krakkói egyetemen tanult, majd 1483-tól a dogmatika tanára a budai ferences főiskolán. 1504-ben halt meg Budán. Obszerváns Ferenc-rendi szerzetes, beszédgyűjteményének a Pomerium ("gyümölcsöskert") címet adja, mert "miképpen a gyümölcsösben különböző nemű termőfák [...] vannak, úgy ebben a munkában is mindennemű prédikációk". Beszédei nem elhangzott prédikációk, hanem a skolasztikus dogmák bizonyításai népszerű formában. Célkitűzése szerint olyan - minden rendű, rangú, műveltségű hallgatónak megfelelő - alapanyagot akart adni a papok kezébe, melyeket azok bővebb tanácsokkal, konkrét erkölcsi tanulságokkal kibővítve felhasználhattak szentbeszédeikhez. Irodalmi igénnyel megírt dogmatikus szövegeihez a népszerű legenda- és példagyűjtemények, az egyházatyák írásai mellett felhasználta a görög és latin klasszikusoknak, az ókori héber és arab irodalom íróinak műveit, beleszőve nemcsak a magyar szentek legendáit, hanem a magyar népmese és mondavilág elemeit is. A beszédek profán elemekkel való fűszerezése a korban tömegigény is volt. Bár latinul írt, mert a magyar nyelv ekkor még teológiai és dogmatikai értekezésre nem alkalmas, nyelvezete egyszerű, a középkori latinhoz képest is magyarosan rövid, hungarizmusokban gazdag.
Poss.: Sigismund Kárász, Parochie Rakolcz.
RMK III. 49. Borsa Gedeon 31 B. Borda: Műgyűjtő Magyarok 5/24B. Studio 30/279.
XVIII. század elején készült, négy bordára fűzött bőrkötésben, gerincén szúrágás nyomaival, jó példány. A mű első kiadása rendkívül ritka.