Studio Antikvárium

43. árverés

(Hagenau, 1502. Heinrich Gran – Johann Rynmann). [358] fol. (a „Tabula partis Estivalis” előtti és utáni levél üres). Folio.
Szentbeszéd-gyűjtemény. A szentekről szóló prédikációk azokra az ünnepnapokra íródtak, melyek nincsenek vasárnaphoz kötve. A kötet a téli és a nyári időszakot öleli fel. Először 1499-ben jelent meg Hagenauban. Temesvári Pelbárt (keresztneve talán Paulus, rendi neve Pelbartus, ő magát Pelbartus de Themeswarnak írta) a magyar középkor legjelentősebb prédikátora, a külföldön leggyakrabban kiadott magyar szerző, korának és a prédikációs irodalomnak klasszikusa. A középkori magyar szentbeszéd-irodalom általa foglalta el helyét az európai keresztény köztudatban. 1435 táján Temesváron született, a krakkói egyetemen tanult, majd 1483-tól a dogmatika tanára a budai ferences főiskolán. 1504-ben halt meg Budán. Obszerváns Ferenc-rendi szerzetes, beszédgyűjteményének a Pomerium („gyümölcsöskert”) címet adja, mert „miképpen a gyümölcsösben különböző nemű termőfák […] vannak, úgy ebben a munkában is mindennemű prédikációk”. Beszédei nem elhangzott prédikációk, hanem a skolasztikus dogmák bizonyításai népszerű formában. Célkitűzése szerint olyan – minden rendű, rangú, műveltségű hallgatónak megfelelő – alapanyagot akart adni a papok kezébe, melyeket azok bővebb tanácsokkal, konkrét erkölcsi tanulságokkal kibővítve felhasználhattak szentbeszédeikhez. Irodalmi igénnyel megírt dogmatikus szövegeihez a népszerű legenda- és példagyűjtemények, az egyházatyák írásai mellett felhasználta a görög és latin klasszikusoknak, az ókori héber és arab irodalom íróinak műveit, beleszőve nemcsak a magyar szentek legendáit, hanem a magyar népmese és mondavilág elemeit is. A beszédek profán elemekkel való fűszerezése a korban tömegigény is volt. Bár latinul írt, mert a magyar nyelv ekkor még teológiai és dogmatikai értekezésre nem alkalmas, nyelvezete egyszerű, a középkori latinhoz képest is magyarosan rövid, hungarizmusokban gazdag. Az RMK III. téves leírásával (345 + 1 levél) szemben a mű a tabulákkal együtt 356 számozatlan és két üres levéllel teljes. A címlapon régi tulajdonosi bejegyzés.
RMK III. 110. Németh H 1597. VD 16, P 1167. Benzing, Hagenau 9,18.
Görgetős, későgótikus augsburgi bőrkötésben a XVI. század elejéről. A gótikából a reneszánszba átforduló stílus nagyon jellegzetes képviselője. Az elő- és háttámla díszitése némileg eltér, de a felépítés teljesen azonos. Az előtáblán bőrbenyomva olvasható a cím: „Pomerij s”. A gerinc bőrborítása részben pótolt, a két kapocs nyoma látszik. Széles margójú, összességében nagyon jó példány, nagyon ritka posztinkunábulum.