Studio Antikvárium

41. könyvárverés

Nebenst Wahrhaffter Beschreibung dess vormals im Flor gestandenen, und öffters verunruhigten Ungerlands. So dann dieser Ungarischen Nation Sitten, Gebräuch, Gewohnheiten, und führenden Kriege. Sambt Dess Grafen Tekely herkommen und biss auf jetzige Zeit verloffenen Lebens-Lauff. Denckwürdig und lustig zu lesen. Herauss gegeben vom gedachtem Dacianischen Simplicissimo. [Theil 1.]
[H. n.], 1683. [ny. n.] 1 t. (rézmetszetű címkép) + [8] + 239 [helyesen 249] + [1] p. + 2 t. (rézmetszet; az egyiken Thököly Imre arcképe). Első kiadás.
Grimmelshausen híres Simplicissimusának ihletésére először 1683-ban napvilágot látott rendkívül ritka mű első kiadása. Szerzője sokáig ismeretlen volt, a legújabb kutatások szerint a névtelenség a késmárki líceum egykori tanulóját, Daniel Speer (1636–1707), a német nemzetiségű lengyel zeneszerzőt és zenészt rejti. A pikareszk regény kategóriájába tartozó, mulattató modorban megírt, kalandos élményeket tartalmazó leírás XIII. fejezete részletesen beszámol arról, hogy a késmárki líceum tanulói, a rektor engedélyével, minden évben tátrai hegymászó kiránduláson vettek részt. Speer öt barátjával, a rektor által engedélyezett szabadidőben, 1654-ben, a rókusi tanító vezetésével, miután előzőleg egy hegymászótanfolyamon vettek részt, mászó felszerelésekkel ellátva, megmászta a Frölich által is megmászott Késmárki csúcsot. (A legelső ismert magyar hegymászó Frölich Dávid a késmárki latin iskola rektora 1615-ben, késmárki diák korában, két osztálytársával megmászta a Tátra legmagasabb csúcsát.) A vezetőjük ekkor már harmadszor járt a csúcson, és mint kiderül, a csúcsdobozt már ekkor is ismerték: „Amikor a csúcsra értünk, egészen elállt a szél, habár kisebb felhőjárás volt körülöttünk, jó távcsövünkkel harminc mérföldnél messzebbre láttunk. […] Miután ettünk és ittunk, vezetőnk egy lenyúló szikla tövén néhány rakásba szedett követ mutatott, amely alatt egy bádogdobozka volt, és ebben pergamenre írott nevek”. A tanítót tekinthetjük a világ első hegyivezetőjének, akiről írásbeli feljegyzés maradt. Lemenetelben a legnehezebb részen kötelet is használtak. Úgy tűnik, a Késmárki-csúcsot annak idején gyakran látogatták, mivel a vezető három különböző utat ismert a csúcsra. A könyv a hegymászó felszerelés első jegyzékét publikálja, leírja a hegymászás technikáját és az akkori tátrai hegymászók szokásait. A tanító a résztvevők számára előírta a szükséges felszerelést, így kaptak térdre és könyökre erősíthető mászóvasakat, dobóhorgonyt, felül zergekampóban végződő hosszú hegymászóbotot és kötelet.
A könyvben Simplicissimus tovább vándorolva Erdélyben lejegyzi egy temetésen látott tánc eredetének történetét is. Elmondása szerint Nagybányán egykor nagy bányaszerencsétlenség történt, amelynek következtében háromszáz bányász halt meg. „A bánya tulajdonosa, az erdélyi fejedelem mulatságra hívta meg a bányászfeleségeket, akik az alábbi, a vendégeihez intézett cinikus kijelentéséből tudták meg, hogy özvegyek lettek: „Urak, ez ritka tánc! Bizonyosan életetekben sem láttátok, hogy egyszerre háromszáz özvegyasszony ilyen jókedvű legyen és táncoljon, mint ahogy láthatjátok.” A fejedelem később valamennyi asszonyt újra férjhez adta és megajándékozta.
A könyv szerzője, aki saját tapasztalatból ismerte a magyarországi és erdélyi viszonyokat, megemlíti, hogy „majdnem minden magyar nemes embernek van egy hegedűs vagy lakatos cigánya”. Az erdélyi fejedelem, Barcsai Ákos udvartartásában két cigány trombitást is említ, akik „tele tüdővel, de ami a német és lengyel darabokat illeti, nagyon gyalázatosan” játszottak. A hegedűs és kovács lehetett akár egy személy is, és volt, hogy egymaga játszott végig egy egész lakodalmat. A regény végén a főhős Barcsai kíséretében a keleti csodák előcsarnokába, Konstantinápolyba jut. A mű második kiadása 1854-ben jelent meg, és jelentős hatást gyakorolt Jókai Mór regényírására: több regényét kimondottan a magyar Simplicissimus hatása alatt írta.
A címképen Thököly Imre idősebb, pocakos nemes úrként magyar viseletben, fején kalpaggal, oldalán szablya, kezében buzogány, felette szószalagon magyar és német nyelvű felirat: „Nem fod, nem isch lös” [nem volt, nem is lesz] – „Was nicht gewest ist, dass Kan auch nicht seyn”. A műnek azonos évből két kiadásváltozata is ismert: az egyik címlapja piros és fekete színnel nyomott (Apponyi által leírt „a” variáns), a másik szövege csak fekete színnel nyomtatott („b” variáns). A két kiadás szedése és könyvdíszei is jelentősen eltérnek egymástól. Példányunk a „b” variáns.
Apponyi 2176. VD17 23:250803U. Dünnhaupt 3941.
Hozzákötve:
[Speer, Georg Daniel]: Türckischer Vagant. Oder: Umschweiffend-Türckischer Handels-Mann. Welcher eine Reise mit zweyen Calogeris (oder Griechischen München) und drey Griechischen Kauff-Leuthen in Constantinopeln angetretten, und durch Aegypten, das Gelobte Land: item, auf dem Euphrath durch die sandigte Wüsten Arabiae, und andere viel Türckische Oether mehr kommen. Endlich auch nach drey Jahren wiederum in die Christenheit gelanget. Um wunderlichen Begebenheiten begierig und nutzlich zu lesen. [Theil 2.]
[Ulm], 1683. [Matthäus Wagner.] 1 t. (rézmetszetű címkép) + [6] + 191 + [1] p. Első kiadás.
A könyv folytatásában, a „Török kalandorról” szóló történetben a főhős szatirikus útleírása keleti tájakon folytatódik. Simplicissimus, akit Barcsai betegen hagyott vissza egy konstantinápolyi görög kereskedő házában, egy zsidó orvos jóvoltából felgyógyul, de néhány meddő kísérlet után felhagy az Erdélybe való visszatérés gondolatával, a szultán útlevelével és a görög pátriárka ajánlásával a Szentföldre indul. Fűszerekkel és egyéb árukkal megrakottan, kezében XVII. századi bedekkerekkel, két görög szerzeteshez csatlakozik. A kisázsiai partok mentén, szigetek között, városok romjai előtt visz útjuk. Alexandriában kikötnek, túlad áruján, kalugyerei Kairóba mennek, ő pedig beutazza Egyiptomot, melynek földrajzi és néprajzi állapotáról bő statisztikai beszámolót ír. Kairóból elindulva bibliai nyomokon járnak, meglátogatják Szent Katalin templomát, a Sínai-hegyet, fölmásznak a Kármelre, majd Jaffa és Ráma érintésével arab katonák védelme alatt Jeruzsálembe érnek. Itt elénk tárul a város minden nevezetessége, Krisztus életének, csodáinak és szenvedéseinek színhelye. Külön fejezet foglalkozik a szent sírral, Mohamed prófétával és vallásával. Nagy karavánnal indul útnak Damaszkusz és Tripoli felé. A kalandok és leírások tipikus egyformasággal térnek vissza. Simplicissimus a tripoli görög pátriárka vendége, gondtalanul tölti a telet, bejárja Libanont, tavasszal pedig egy négyszáz emberből álló karavánnal útba ejti Aleppót, melynek nemzetközi tarka forgalmával és mozgalmas életével alig tud betelni. Hogy akadálytalanul folytathassa útját, az ország divatja szerint öltözködik, és új menlevelet szerez magának. Birban társaival egy öreg perzsa hajójára száll, Rakkában zsidó utasokkal fizettetik meg a vámot, Anában élelemmel látják el magukat, Babilonban a régi dicsőség romjait csodálják, a főhős pedig Izrael fiainak fogságára gondol, s könnyezve énekli az ismert zsoltárt (An Wasser-Flüssen Babylon). Bagdadban a közeli Perzsia és India csodái különös vonzerőt gyakorolnak képzeletére, de a damaszkuszi pátriárka hívó levele visszatérésre bírja. Ninivéből Orfába menet zsidó útitársával rabló örmények fogságába kerül. Társa kegyetlen halált hal, ő azonban csodálatos módon Orfába menekül. Tripoliban hajóra száll, Ciprus szigetén eladja áruit, de pénz helyett borral kell beérnie. Konstantinápolyban régi ismerősökre talál, és magyar ruhában, az erdélyi követ társaságában, Erdély, Felső Magyarország és Lengyelország érintésével visszatér kalandjai kiindulópontjába, Boroszlóba.
Apponyi 2174. VD17 3:604489E.
XIX. század végi, aranyozott gerincű, álbordás, vörös egészmaroquin kötésben, festett lapszélekkel. Egykor szakszerűen tisztított, gyönyörű példány. Rendkívül ritka könyv, tudomásunk szerint magyar árverésen soha nem szerepelt.