Honterus Antique Book Shop and Auctionhouse

62th Auction

[Pápa, 1626. Bernhard.] 153 sztl. lev.
A mű 185 sztl. lev.-el teljes, példányunkból 32 lev. hiányzik. Az A1–
A4; A10–A12; F1; F12; H1; H12; I1; M3; M10; N1–N12; P12 és
Q1–Q5 lapok hiányoznak. Az A1–A2 lapok fénymásolattal pótolva.
A lapok széle több helyen szakadt, sérült (javítva).
Református vitairat. A mű két, jezsuita kollégiumban nevelkedett
ifjú, Diaphanes és Scotodulos párbeszédét tartalmazza. A könyv
célja az olasz valláson való pápisták tévelygéseit feltárni, papjaik,
püspökeik, szerzeteseik, apácáik és pápáik bűneit kimutatni.
Szabó Károly a sárospataki példány régi bejegyzése alapján megállapította,
hogy a névtelen mű szerzője Pathai István. Ezt megerősítette
Havrán Dániel, aki Pathai egy 1628-ban kelt levelének
részletét közölte, ami az ő szerzőségét kétségtelenné teszi. A könyv
Eszterházy Miklós nádor kezéhez jutott, és Pathai valószínűleg a
megtorlástól tartva távozott 1629-ben a távoli Belényesre.
A mű nyomtatási hely és év nélkül jelent meg. Pázmány Péter
1626-ban A Sz. Írásról és az Anyaszentegyházról kiadott munkájában
azt írja, hogy „Minap név nélkül nyomtatának Pápán
egy könyvecskét és Parázna Babylon mezitelensége tükörének
nevezék.” Ebből igen valószínű, hogy Pápán 1626-ban nyomtatták,
Pázmány ugyanis egyrészt azonnal válaszolt támadóinak, másrészt
a bírált könyvek megjelenési adatait pontosan megadta. A minap
tehát szó szerint értendő.
Pathai 1619 május 9-én Veszprémben kelt leveléből kitűnik, hogy
Scotodulos–Diaphanes párbeszédét már akkor ki akarta nyomatni.
Kézirata valamely nyomdásznál volt, aki azonban a nyomtatást
halogatta. 1619 július 31-én egy másik levelében még mindig csak
sürgetteti a nyomtatást. A nyomdász, akinél a kézirat elfeküdt
Bernhard Máté vagy Farkas Imre lehetett. Valószínű azonban,
hogy Pathai könyvét 1619-ben vagy az azt követő években nem
nyomtatták ki. Alig képzelhető ugyanis, hogy egy ilyen kihívó
vitairatnak ne támadt volna rögtön visszhangja – legalább Pázmánynál.
Pathainak csak akkor volt ismét alkalma művét sajtó alá
bocsátani, amikor Bernhard Máté 1624-től kezdve Pápán üzembe
helyezte nyomdáját. Ezzel szemben Thury Etele szerint Pathai e
könyve már 1619-ben megjelent Németújváron. Nyomában Semmelweis
is azt állítja, hogy a könyv először nem Pápán jelent meg,
és az ismert nyomtatott példányokat mind 1619. évi németújvári
kiadásnak tartotta. Kathona Géza meggyőző érvekkel cáfolta a
korábbi kiadást, Ecsedy Judit pedig a betűanyag alapján tartotta
valószínűbbnek az 1626. évet.
A műből összesen 6 példány ismert, ebből csak egy hiánytalan!
RMK I. 557.; RMNY. II. 1372.
XX. századi korhű papírkötésben.