Laskai Osvát Antique Bookshop

17th books auction

Adiectis in margine variis Graeci textus lectionibus, ex antiquissimis Codicibus desumptis, qui Dioscoridis deőprauatam lectionem restituunt: Nunc a Casparo Bauhino D. botanico et Anatomico Basiliensi ordinario, Post diuersarum editionum collationem infinitis locis aucti …
Francofurti, 1598. Typographica Nicolai
Bassaei. 1 t. (díszcímlap), [116] 1027, [22] 236 [6] p. Közel 1500 fametszettel illusztrálva.
„A szerző orvos, botanikus volt, a császári udvarban Miksa császár és Ferdinánd főherceg háziorvosaként is működött. Számos tudományos művet publikált, ezek közül ez a legjelentősebb munkája, az egyik első füvészkönyv, mely nagy hatással volt a botanikai irodalom további fejlődésére. 1544-ben látott napvilágot első kiadása, akkor még fametszetek nélkül. 1554-ben adták ki a teljesen átdolgozott, gyönyörű metszetekkel gazdagon illusztrált változatot. Wolfgang Meyerspeck és Giorgio Liberale életteli, művészi kidolgozottságú metszetei mellett a szöveg az, ami Matthioli művét elsőrangú szakmunkává teszi. A kor botanikai műveitől eltérően jó érzékkel találja meg az egyensúlyt a tudományos értekezés szövege és a terjengős részletezés között. A mű alapja Dioskorides 60 és 78 között készült „De materia medica” című munkája, de forrásul szolgált id. Plinius és Galenos munkássága is. Nem szolgai kommentálója Dioskorides művének, saját kutatási eredményeit is belefoglalja munkájába. Később, a számos kiadás során egyre több új forrást vont be, és műve az eredeti többszörösére duzzadt, összetett nemzetközi szakmunkává lett, melynek kifejezetten gyógyászati szempontból készült indexei a botanika ezirányú alkalmazását is segítették. Elterjedtségét és népszerűségét mutatja a mintegy 60, a latin mellett olasz, francia, német és cseh nyelven megjelent kiadás is. Művelődéstörténeti értékét emeli, hogy elsőként ismertet az Újvilágból Európába került növényeket. A mű magyarországi recepciója is fontos és mélyreható: évszázadokon keresztül alapul szolgált a magyar botanikus szerzők műveihez, Méliusz Herbáriumától (1558) egészen Veszelszky Antal 1798-ban megjelent füvészkönyvéig.” (Közp. Ant. 98. árv.)
A mű XVI. századi kiadásai közül, hazai árverésen – tudomásom szerint – folio méretű kiadás csak egyszer szerepelt (a Központi Antikváriumnál, 2002-ben), és háromszor fordult elő a kicsinyített változat, amely alapján az 1992-ben napvilágot látott hasonmás is készült.
A címlapon tulajdonosi névbejegyzés: Fr. Ignatius Krafft (bencés apát Lilienfeldben, a XVII. század elején).
Korabeli, vaknyomásos, valódi bordás, fatáblára vont egészbőr-kötésben, a táblákon aranyozott super ex librissel. 380 mm.