Múzeum Antikvárium

Fair Partner ✔
41. Könyv- kézirat- metszet- térkép árverés

Pest. 1795. Landerer. 1 t. (kézi színezésű rézmetsz. ”családfa” a Jakobinus mozgalom 7 kivégzett és várfogsággal büntetett tagjainak neveivel)+45+[3] p.
Martinovics 1794 tavaszán titkos szervezetben tömörítette a hazai nemesi reformereket (Reformátorok Társasága) és a radikális, jakobinus eszmék híveit (Szabadság és Egyenlőség Társasága), azzal a céllal, hogy forradalmi úton vívják ki a független köztársaságot, majd a reformerek félreállításával a teljes polgári átalakulást. A szervezkedés mintegy 150 – 200 tagot számlált, amikor 1794. júl. 24-én a rendőrség Martinovicsot Bécsben elfogta, majd vallomása alapján előbb a titkos társaságok igazgatóit, az év végén pedig félszáz tagját letartóztatta. A m. jakobinusok elleni perben felségsértésért és hazaárulásért a bíróság halálra ítélte. A per a nyilvánosság kizárásával folyt. A bíróság 1795 áprilisában hozott ítéletet. A magyar jakobinusok közül tizennyolc perbe fogottat felségsértésért és hazaárulásért halálra ítéltek. Közülük végül tizenegyen – köztük Kazinczy Ferenc is – kegyelmet, azaz fővesztés helyett várfogságot kapott.
Martinovicsot, Szentmarjayt, Laczkovicsot, Hajnóczyt és Sigrayt 1795. május 20-án a budai Generális-kaszálón, a mai Vérmezőn fejezték le. Martinovicsnak végig kellett néznie társai kivégzését. Szolárcsik Sándorra és Őz Pálra, akik ugyan nem a vezetők közé tartoztak, de olyan vehemensen képviselték a bíróság előtt a francia forradalmi eszméket, hogy „megjavulásukra” az ítészek nem láttak esélyt, június 3-án ugyancsak a Vérmezőn sújtott le a bakó.
Fűzött, korabeli egyszerű borítóban.