Studio Antikvárium

15. Könyvárverés

Prágában, 1617. Séssius Pál által. [14] + 426 [helyesen 416] + [2] p. (az utolsó levél üres); [2] + 339 [helyesen 345] + [7] p. A címlapok szövege díszes fametszetű keretben. A könyv szerzője Lépes Bálint (1570-1623) kancellár, veszprémi, nyitrai, majd győri püspök, kalocsai érsek. E munkáját Gabriele Inchino olasz szerzetesnek Anton Dulcken által latinra átültetett művéből magyarította. Lépes a barokk széppróza első magyarországi képviselője, az első a magyar irodalom történetében, akinek írói működésében a divatos olasz modor (secentismo) közvetlen hatása kimutatható. Kötetei anyagát prédikációnak szánta, a művek egésze mégis elmélkedésre késztető olvasmány. Kábító forgatagban vonulnak fel bennük a bibliai és antik történetek, idézetek, filozófusok és egyházi szerzők elmélkedései, hogy a felcsigázott képzelet erejével kényszerítsék az olvasót az evilági élet értéktelen hitványságának, az üdvösségkeresés szükséges voltának elismerésére. Céljuk a jellegzetesen barokk elragadtatás, beleélés előidézése. Ennek szolgálatában áll minden retorikai és stilisztikai eszköz: a drámai előadásmód, a képzuhatagok, a folytonos halmozás, erősen vizuális hasonlatok és meglepő szóképek, metaforák. Művében a halál elkerülhetetlenségének tudatosításával arra próbálja rávezetni olvasóját, hogy nem az evilági élet az igazán fontos. A kötet Lépes „Az haladó és iteletre menendeo tellyes emberi nemzetnek fenyes tükörö...” című művének (RMNy 1119.) folytatása. A mű első felét, amely a pokolról elmélkedik a dúsgazdagról és a szegény Lázárról szóló evangéliumi példabeszéd vezeti be. Ezt követően önálló címlappal áll a második rész, amely a mennyországgal foglalkozik. RMNy 1146. RMK I. 476. XVI. századi pergamen kódex lapjából készült korabeli pergamenkötésben, festett lapszélekkel, a gerinc alján kisebb javítás. A szövegoldalak kissé barnultak, de összességében nagyon jó példány.