Studio Antikvárium

44. árverés

A levél Németh László válasza a Népszabadság munkatársi felkérésére.
Kelt: Budapest, 1965. július 2. Két levél, két beírt oldal. Mérete: 211x149 mm.
Szövege: „Kedves Fenyő István! Májusban, bécsi utam után felhívott s újból kapacitált, hogy álljak be író-munkatársai közé. Millióknak írni, persze gyönyörű. S ha kis dolgokról is, ügyesen lopva be a nagyot. De nekem az ügyesség nem tartozott írói erényeim közé – s annyira elfoglalnak a nehéz, „nagy” gondolatok, hogy nem is tudok megszökni előlük. Próbát tettem hát, tudnék-e írni arról, újságírói szinten arról, ami a bécsi úttal felnyílt láthatár előtt foglalkoztatott. Nem egy cikket, mert az tán ment volna, de mindjárt négyet – amiből a szerkesztő is meglátja: érdemes-e rábeszélést vesztegetni rá. A négy újságcikket nagyobb gonddal írtam meg, mintha folyóiratba készült volna. Az eredmény? A lányom szerint, bár létfontosságú, igaz, sőt bizonyos fokig óvatos is, nem fogják közölni. Én nem akarom sem Önt, sem magamat újra nehéz helyzetbe hozni – s nem „benyújtani” a négy cikket, ezért hosszabb fektetés után elküldöm Önnek, buzgósága jutalmaként, ajándékba. Nemcsak a szívét akarom fájdítani vele (Ön még fiatal, s vonzódik nagy magyar írókhoz), részvétet is támasztani a nép iránt, amely még ilyen szinten és formában sem tárgyalhatja meg senkinek nem ártó ügyeit. Szeretettel köszönti: Németh László.”
Fenyő István, a Népszabadság kulturális rovatának vezetőjeként továbbra sem adta fel, hogy Németh Lászlót megnyerje a központi lapnak, és ha nem is novellát vagy drámát (lásd két előző tételünket), hanem közéleti írásokat közöljön tőle. Az írás, melyre Németh László levelében céloz: „Négy újságcikk” című esszéje, amely irodalmi témáról szól ugyan, de félreérhetetlenül nemzeti sorskérdéseket tárgyal. A Népszabadság eltekintett az írás közlésétől, miként az Fenyő István másfél hónappal későbbi válaszleveléből is kiderül: „Elnézését kérem, hogy kedves és jóleső levelére csak most válaszolok. Meg akartam ugyanis várni előbb a lap döntését írásait illetően. Talán felesleges hangsúlyoznom, mennyire értékes, jelentős témát feszegető, érdekes írások ezek. A problémák feldolgozása és megfogalmazása azonban helyenként félreérthető, nem szerencsés, s nekünk arra is gondolni kell, hogy a lap hasábjain megjelenő írásokat különböző műveltségű és világnézetű emberek olvassák. Nem akarjuk sem Önt, sem magunkat kellemetlen félreértéseknek kitenni, s ezért a cikksorozat közlésére nem vállalkozhatunk.”
A „Négy újságcikk” című esszé végül, némi átdolgozás után, Németh László „Kiadatlan tanulmányok” című kötetében jelent meg, 1968-ban. Németh László jelen, visszautasítást kiváltó levele pedig digitális kiadásban a „Németh László élete levelekben 1949–1975” című kötet 2537. tételeként.
Jó állapotú levél, hajtogatásnyomokkal.