Studio Antikvárium

Könyv

[Köln] Coloniae Agrippinae, 1622. Anton Hierat. 1 t. (rézmetszetű díszcímlap) + [6] + 852 + [34] p. Folio. Első kiadás. Pázmány Péter 1605 végén Istvánffy Miklós nádori helytartóhzoz írt levelében a kor műveltjeinek általános igényét fogalmazta meg: szükség van egy historikusra, aki hitelesen beszélné el a Mátyás király halála óta eltelt, sorsfordulatokban bővelkedő időszak eseményeit. Báró Istvánffy Miklós [1538-1615] vinicei kastélyában ekkor a 16. könyvnél, azaz az 1550-es évek történeténél tartott, s könyvén már évek óta dolgozott. Elbeszélését Hunyadi Mátyás halálának évével kezdte, mert a magyarok történetét a kezdetektől 1496-ig monumentális művében Antonio Bonfini már feldolgozta. Istvánffy nem csupán kiegészítette, hanem méltó módon folytatta Bonfinit, feldolgozva az 1490 és 1613 közötti eseményeket. Az először 1622-ben Kölnben megjelent História (címe magyarul: A magyarok dolgairól írt históriák 34 könyve) előtt külföldön csak röplapok, emlékiratok tájékoztatták az érdeklődő nagyközönséget a XVI. század magyar történelmi eseményeiről, holott a Habsburg-oszmán érdekek ütközőzónájába került, állandó hadszíntérré vált ország iránt megnőtt az érdeklődés. A mű Zrínyi hadtudományi munkáinak, és a Szigeti veszedelem-nek is egyik legfontosabb történeti kútfője volt. Istvánffy azért kezdte írni Históriáját, mert elégedetlen volt a XVI. századi magyar történetírással. Fő gondja az volt, hogy a történetírók csupán részleteket dolgoztak fel a Jagelló korból és a Mohács utáni magyar történelemből, ráadásul a külföldiek elrugaszkodva a tényektől, Magyarországot nem ismerve írtak. Istvánffy ezért nem a retorikus történetírás követelményeinek igyekezett eleget tenni, hanem sokkal inkább a hiteles tájékoztatásra törekedett. Művében felvonultatja a kor történetének főbb eseményeit és szereplőit: a Jagelló kor gyengekezű uralkodóit - II. Ulászlót és II. Lajost -, a Dózsa-parasztfelkelést, elbeszéli Nándorfehérvár 1521. évi elestét, és a középkori Magyarország sorsát megpecsételő mohácsi vészt. Történetének középpontjában az Oszmán birodalom magyarországi hadjáratai állnak. Figyelemmel kíséri az Erdélyi fejedelemség kialakulását és diplomáciai útkeresését is. Műve a tizenöt éves háború (1591-1606) és Bocskai István Habsburg-ellenes felkelése (1604-1606), majd az ezeket lezáró bécsi és zsitvatoroki békekötés (1606) elbeszélésével végződik. Az ezt követő évek eseményeit (1613-ig) betegsége miatt már csak vázlatosan vethette papírra. Istvánffy végrendeletében Pázmány Péterre bízta a História kiadását, amely Ferencffy Lőrinc közreműködésével jelenhetett meg először 1622-ben, Kölnben. Népszerűségét jelzi, hogy ezután még háromszor jelent meg külföldön (Köln, 1685., 1724.; Bécs, 1758). Istvánffy műve mind a mai napig elsőrangú alapforrás a XVI. század történetére nézve. A História a XVII-XVIII. század legnépszerűbb hazai történelemkönyve volt, a főúri és nemesi könyvtárak nélkülözhetetlen darabja. Sikerét áttekintő jellegének, hatásos és részletező előadásmódjának köszönhette, amely vonások alapján méltán tisztelte meg szerzőjét az utókor a "magyar Livius" címmel. A könyv első kiadása nagyon ritka, tudomásunk szerint az elmúlt 20 évben magyar árverésen nem szerepelt. RMK III. 1350. Graesse III, 438. Bordázott gerincű korabeli egészpergamen kötésben. Restaurált példány.