Studio Antikvárium

35. könyvárverés

post obitum gloriosissimi Mathiae Corvini regis XXXIV. Quo Apostolicum hoc Regnum Turcarum potissimúm armis barbare invasum, libris XXXIV. Rerum in Pannonia, Dalmatia, Transylvania, Moldavia, Bosnia, Illyrico, caeterisque confiniis integrum ultra saeculum, ab anno 1490. gestarum locupletissimis exacté descripta. […] Accedit hac postrema et novissima editione potentissimae, imperatoriae, & Austriacae triadis Leopoldi I. Magni, Josephi I. & Caroli VI. regis XLVII. auctarium, usque ad annum 1718. & ultimam pacis Passarovicensis conclusionem, quo totum hoc Hungariae regnum victricibus hujus austriacae triadis armis gloriose devictum, & turcicis manibus potentissime ereptum, cum tota Transylvania, Dalmatia, Bosnia, Moldavia, Servia &c. pacificae nunc vivit libertati, libris XV. sincero, veraci ac nitidissimo stylo descriptum per Joannem Jacobum Ketteler.
[Köln] Coloniae Agrippinae, 1724. Rommerskirchen. [12] + 668 + [46] p. Folio.
Példányunkból hiányzik két levél (X2, X5), az első előzéken régi tulajdonosi bejegyzések. Néhány levélen kisebb szúrágás, némelyiken kisebb gyűrődések.
Harmadik kiadás. Pázmány Péter 1605 végén Istvánffy Miklós nádori helytartóhoz írt levelében a kor műveltjeinek általános igényét fogalmazta meg: szükség van egy historikusra, aki hitelesen beszélné el a Mátyás király halála óta eltelt, sorsfordulatokban bővelkedő időszak eseményeit. Báró Istvánffy Miklós (1538-1615) vinicei kastélyában ekkor a 16. könyvnél, azaz az 1550-es évek történeténél tartott, s könyvén már évek óta dolgozott. Elbeszélését Hunyadi Mátyás halálának évével kezdte, mert a magyarok történetét a kezdetektől 1496-ig monumentális művében Antonio Bonfini már feldolgozta. Istvánffy nem csupán kiegészítette, hanem méltó módon folytatta Bonfinit, feldolgozva az 1490 és 1613 közötti eseményeket.
Istvánffy azért kezdte írni Históriáját, mert elégedetlen volt a XVI. századi magyar történetírással. Fő gondja az volt, hogy a történetírók csupán részleteket dolgoztak fel a Jagelló korból és a Mohács utáni magyar történelemből, ráadásul a külföldiek elrugaszkodva a tényektől, Magyarországot nem ismerve írtak. Ő ezért nem a retorikus történetírás követelményeinek igyekezett eleget tenni, hanem sokkal inkább a hiteles tájékoztatásra törekedett. Istvánffy végrendeletében Pázmány Péterre bízta a História kiadását, amely Ferencffy Lőrinc közreműködésével jelenhetett meg először 1622-ben Kölnben. Népszerűségét jelzi, hogy ezután még háromszor jelent meg külföldön (Köln, 1685, 1724; Bécs, 1758). Istvánffy műve mind a mai napig elsőrangú alapforrás a XVI. század történetére nézve. A História a XVII–XVIII. század legnépszerűbb hazai történelemkönyve volt, a főúri és nemesi könyvtárak nélkülözhetetlen darabja. Sikerét áttekintő jellegének, hatásos és részletező előadásmódjának köszönhette, amely vonások alapján méltán tisztelte meg szerzőjét az utókor a „magyar Livius” címmel.
Prov.: OSzK átengedett fölöspéldány.
Graesse III, 438. Sturminger 190.
Korabeli, kissé kopott, a gerinc alján és tetején, valamint a kötéstáblák sarkain sérült egészbőr kötésben.