Studio Antikvárium

36. könyvárverés

Wien, 1775. Gedruckt bey Johann Thomas Edlen v. Tarttnern. 148 [helyesen 132] p. + 4 mell. (kihajtható, kézzel színezett rézmetszet: ebből 3 térkép, egy alaprajz). Egyetlen kiadás.
Az 1691-ben I. Lipót császár által kiadott Diploma Leopoldinum Erdélyt a meglévő szabadságjogok és kiváltságok nagy részének megtartásával önálló tartományként hozzácsatolta a Habsburg Birodalomhoz. Bár 1704-ben a Habsburg-ellenes szabadságharc vezetőjét, II. Rákóczi Ferencet az erdélyi országgyűlés fejedelemmé választotta, a szabadságharc leverése után a Habsburg uralom állandósult a tartományban. Az új tartománynak a birodalomba történt XVIII. századi integrálásával párhuzamosan kialakult egy sajátos toposz, mely a középkori „renovatio imperii” analógiájaként a Habsburg uralkodókat az egykori Dacia renoválóiként, dicsőségének helyreállítóiként üdvözölte. E szemléletet volt hivatott megerősíteni Sylvester Joseph Freiherr von Hohenhausen und Hochhaus (1735–1814) holland származású császári katonatiszt az erdélyi ókori emlékeket bemutató munkája, amely Mária Terézia parancsára és költségén jelenhetett meg. Hohenhausen a Habsburg Birodalom délkeleti részein állomásozva feljegyzéseket és rajzokat készített az eléje kerülő római maradványokról, feliratos kövekről, szobrokról, épület-romokról. A könyv első oldalain koherens szöveges és képi utalásrendszert találunk a Habsburg uralkodók, mint a római császárok örökösei toposzra. A bevezető sorok párhuzamba állítják a barbár Decebalt legyőző Trajanus császárt és az Erdély lakóit a despotizmus rabszolgaságából – vagyis a török uralom alól – felszabadító Lipót császárt, az 1765-ben német-római császárrá választott II. Józsefet pedig, a Trajanus után 1670 évvel Dacia földjére lépő második Trajanusként említi. Mária Teréziát a könyv szerzője ennek megfelelően a második Trajanus dicsőséges anyjaként üdvözli. A kiadvány hiányosságai ellenére értékes hozzájárulás az erdélyi ókorkutatás történetéhez. (Forrás: Papp Júlia: Optimo Principi Restitutori Daciae.)
Kétszín-nyomású, keretdíszes oldalakkal. A hiányzó oldalszámok a kihajtható mellékletekre nyomtatva. Oldalszámozáson belül két egész oldalas allegorikus rézmetszettel, valamint 49 szövegbe nyomott rézmetszettel illusztrált, melyek Erdélyben talált római kori leleteket (feliratokat, sírköveket, áldozati köveket, oszlopokat, kápolnákat, templomokat és oltárokat) ábrázolnak.
Giese, Trattner 1396. Holzmann–Bohatta I, 1293.
Korabeli, díszesen aranyozott gerincű félbőr kötésben, gerincén piros címvignettával, körülvágatlan, nagyon szép példány. „A könyv oly ritka, hogy nevezetesb bibliotékákban sem találtatik” (Kazinczy Ferenc). Rendkívül ritka könyv, tudomásunk szerint az elmúlt évtizedekben magyar árverésen nem szerepelt.