Studio Antikvárium

39. könyvárverés

H. n. [1853] ny. n. Egy levél, mérete: 325x256 mm.
„Folyó 1853-dik évi Martius hó 5-kén Tóth Pál 22 éves, M. O. Tolnamegyei Tápéi születés, Herczeg Svartzenberg sor-ezredbeli szökött katona, általa fegyveres kézzel elkövetett három rendbeli rablási bűntettekért, mellyek ellene részint ön elismerése, részint hiteles Tanuk által bebizonyittattak, a’ rögtön ítélő Bíróság részére Felsőbb helyről kiadott rendszabály 37. §-sa értelmében, kötél általi halálra ítéltetett: melly ítélet rajta ugyan ez nap délutáni 3. órakor végre is hajtatott. A’ Fehérvári Cs. kir. Megyei Polg. rögtön ítélő Bíróság.”
Magyarországon a rögtönítélő bíráskodás nyomai már a XV. században megjelentek a vármegyei törvényszékek joggyakorlatában, a XVIII. század második felére pedig már pontos szabályai is rögzítettek voltak. A statárium első központi szabályozása II. József magyar királytól származik. Statárium bevezetésére kezdetben egyedül a király, 1800-tól a nádor is jogosult volt. 1849-ben, a szabadságharc alatt vésztörvényszékeket állítottak fel a belső ellenség felszámolására, a szabadságharc leverését követő abszolutizmus éveiben pedig a betyárvilág felszámolására alkalmazták a rendkívüli bíráskodást. A dualizmus első felében, mivel a közbiztonság egyes vidékeken továbbra is bizonytalan volt, egy belügyminiszteri rendelet alapján a törvényhatóság (vármegye) kérésére vezethettek be statáriális bíráskodást annak területén.
Jó állapotú lap, hajtás nyomaival, sarkain apró lyukakkal.