Központi Antikvárium

Könyv

(Kolozsvár, 1598. Heltai.) (8)+441+(13)p. Az utolsó üres levél hiányzik. Az unitárius hitvitázó irodalom két jelentős, korai munkája, az egyház jeles korabeli erdélyi képviselőinek bejegyzéseivel. Enyedi György püspök bibliamagyarázata az erdélyi unitárius irodalom legnagyobb hatású művei közé tartozik. 1670-es groningeni kiadása révén nemcsak itthon, hanem (egyetlenként a hazai Szentháromság-tagadó irodalomból) Európa-szerte is komoly befolyással bírt az antitrinitárius mozgalmakra. A szigorúan tudományos jellegű munka a szentháromságtan bizonyítására használt bibliai helyek gyűjteményét tartalmazza, szinte a teljes protestáns irodalom ismeretében összefoglalva az ezek hagyományos értelmezésének megcáfolására alkalmas érveket. Gyűjteménye egy évszázadon át tartó nemzetközi vitasorozatot indított meg. A hely, nyomda és év feltüntetése nélkül megjelent nyomtatványt nem sokkal a szerző 1597. november 24-én bekövetkezett halála után Toroczkai Máté adta ki, Szabó Károly erdélyi példányok possessor-bejegyzéseit vizsgálva jutott arra a következtetésre, hogy 1598-ban már kikerült a sajtó alól. A betűk és a nyomdadíszek tanúsága szerint a kolozsvári Heltai-műhelyben készült. Toroczkai fordításában 1619-ben magyar nyelven is napvilágot látott. Az unitárius egyház megalapítójának és első püspökének, Dávid Ferencnek tulajdonított, címlap nélküli verses vitairat az erdélyi unitárius irodalom igen korai darabja. Első részében a magyarországi állapotokat festi le, második része pedig a szentháromságtant gúnyolja. A hely és év nélkül megjelent nyomtatvány tipográfiai ismertetőjegyei szerint kétségtelenül a gyulafehérvári Hoffhalter műhely terméke. Páratlanul ritka, magyarországi közgyűjteményben csupán egyetlen példánya ismert (ezen kívül még egy található Gyulafehérváron). A kötet tulajdonosai az erdélyi unitárius közösség kiemelkedő tagjai közül kerültek ki: 1608-tól Varsolci M. János későbbi kolozsvári rektor és kolozsi lelkész birtokolta, aki ebben az évben kezdte meg kolozsvári tanulmányait. A kötéstáblán olvasható monogram szerint ő köttette be a könyvet 1610-ben. A kötet végén Varsolcinak a szakirodalom számára ismeretlen, latin nyelvű verses teológia munkája és egy epigramma olvasható, amelyet 1609-1610-ben írt Kolozsvárott. Ezt Rettegi János fejedelmi udvari pap Az ariánusok ellen való készület című teológiai munkájának másolata követi 1608-ból, amelyhez a következő évben ugyanaz a kéz megjegyzéseket fűzött. Pártfogói segítségével került példányunk 1629-ben Papolci György, későbbi maroszéki esperes tulajdonába, aki bőséges jegyzetekkel látta el, és egy imádságban lelkésszé avatását is megörökítette. Talán Varsolci vagy Papolci nevéhez kötődik a bibliai helyek lapszéli magyar fordítása is. 1817-ben Sárdi Sámuel unitárius lelkész és egyházi énekszerző könyvei közé került. Korabeli bőrkötésben, tábláin kis sérüléssel. Első tábláján I M V monogram és 1610-es évszám olvasható. Számos jegyzettel és tulajdonosi bejegyzéssel. Az első mű néhány levelén apró sérüléssel, a 200-203. oldalak erősen foltosak. RMNy 836.; 248.