Ráday Antikvárium és Galéria

Fair Partner ✔
34. árverés – Könyv, dedikációk

...ex quibus Trinitatis dogma statabiliri solet. Avctore Georgino Eniedino Superintendente Ecclesiarum in Transyluani, unum Patrem Deum, & eius Filium Iesum Christum per Spiritum Sanctum profitentium.
[Kolozsvár, 1598. Heltai.] [8], 441, [13] p. 18,5 cm. [RMNy 1.: 836. / RMK II.: 281/1.]
Álbordázott gerincű félvászon kötésben, aranyozott gerinc-vinyettával, kötéstáblái XV. század végi pergamentöredékből készültek. Az első három és az utolsó lapja a szöveget érintő kis javítással. Possessor: Emp. 1733. 1. Iunii. - Iosephi Bencze H. Almási.
A kötéstáblán lévő pergamentöredékről: Eredete ismeretlen. Hymnarium-töredék a 15/16. század fordulójáról. A „Iam lucis orto sidere” kezdetű, Szent Ambrusnak tulajdonított himnusz egy részlete olvasható a kötet elő- és háttábláján. A két töredék vízszintesen kiegészíti egymást, a háttáblán van a sorok eleje. (Függőlegesen több sor hiányzik.) [Lauf Judit szíves közlése.]/Krisztina Antikvárium 37./155./
Az unitárius hitvitázó irodalom jelentős, korai munkája. Enyedi György püspök bibliamagyarázata az erdélyi unitárius irodalom legnagyobb hatású művei közé tartozik. 1670-es groningeni kiadása révén nemcsak itthon, hanem (egyetlenként a hazai Szentháromság-tagadó irodalomból) Európa-szerte is komoly befolyással bírt az antitrinitárius mozgalmakra. A szigorúan tudományos jellegű munka a szentháromságtan bizonyítására használt bibliai helyek gyűjteményét tartalmazza, szinte a teljes protestáns irodalom ismeretében összefoglalva az ezek hagyományos értelmezésének megcáfolására alkalmas érveket. Gyűjteménye egy évszázadon át tartó nemzetközi vitasorozatot indított meg. A hely, nyomda és év feltüntetése nélkül megjelent nyomtatványt nem sokkal a szerző 1597. november 24-én bekövetkezett halála után Toroczkai Máté adta ki, Szabó Károly erdélyi példányok possessor-bejegyzéseit vizsgálva jutott arra a következtetésre, hogy 1598-ban már kikerült a sajtó alól. A betűk és a nyomdadíszek tanúsága szerint a kolozsvári Heltai-műhelyben készült. Toroczkai fordításában 1619-ben magyar nyelven is napvilágot látott. /Közp.: 88./33./
A Heltai műhelyt Heltai Gáspár (Nagydisznód ?, 1510. ? – Kolozsvár, 1574. ?) reformátor, protestáns lelkész, szépíró, műfordító és nyomdász alapította, a magyar késő reneszánsz irodalom kiemelkedő képviselője. Erdélyi szász családból származott, német anyanyelvű volt, magyarul csak 1536-ban tanult meg, de ennek ellenére minden munkáját ezen a nyelven publikálta. 1550-ben Hoffgreff Györggyel közösen alapított nyomdát Kolozsváron, ami 1558-tól egyedül Heltai Gáspáré lett. A nyomdát 1586 és 1611 között Ifjabb Heltai Gáspár vezette, jelen kiadvány nyomtatása erre az időszakra esik. A nyomda 110 évig működött, abban a történelmi időszakban, amikor az erdélyi fejedelemség jelentős kulturális erőt képviselt, ezen belül pedig különösen komoly szerepet kapott a könyvkiadás. Olyan nagy jelentőségű művek láttak ebben a nyomdában napvilágot, mint Tinódi Sebestyén Cronicája (RMNy 109), Esopus meséinek szabad magyar átdolgozása, a Száz fabula (RMNy 219) vagy a Bonfini nyomán maga Heltai által megírt Chronica az Magyaroknak dolgairól (RMNy 360). Az 1570-es évektől nagyszámban adott ki históriás énekeket füzetes formában és itt jelenik meg Melius Juhász Péter Herbariuma (RMNy 413).