Studio Antikvárium

41. könyvárverés

Mellyet deakúl irt Calvinus János. Es osztan Franciai, Angliai, Belgiai, Olasz, Német, Czeh és egyéb nyelvekre forditottanac: Mostan pedig az Magyar nemzetnec isteni igassagban való épületire Magyar nyelvre forditott Molnar Albert, Hasznos és bővséges Registromockal egyetemben. Az szent könyvec után, kiket az nagy Apostoloc irtac. Ennál jób könyvet még soha senki nem irt. A. M.]
[Frankfurt am Main] Hanoviaban, 1624. Aubrius Daniel s David és Sleikius Kelemen költségeckel. [40] +1518 [helyesen 1512] p. Első magyar nyelvű kiadás.
Példányunkból hiányzik az első négy, valamint az utolsó 27 levél. A kötetben számos helyen ismeretlen kéztől származó, korabeli, magyar nyelvű marginális jegyzetek. A 840–841. oldal nyomtatott szövege valamilyen okból üres levéllel leragasztva, és a könyv szövege kézírással pótolva.
A kálvinizmus teológiai tanítását tartalmazó alapvető, összefoglaló írásnak, Kálvin főművének, a Christianae religionis institutiónak (Basel, 1536) első magyar fordítása. Kálvin alkotása első megjelenése után hamarosan az európai szellemi élet egyik központi és még sokáig ható szellemi tényezője lett. Rövid időn belül nyolc átdolgozott kiadást ért meg, végleges formája 1559-ben jelent meg. A szerző életében még egy; halála után, a XVI. században újabb 10, a XVII. században pedig 15 latin kiadása látott napvilágot. Igen hamar lefordították a legtöbb nyelvre, ahol a reformáció kálvini irányzata teret hódított. A magyar átültetés viszonylag későn született meg, Szenczi Molnár Albert egyik legnagyobb szabású munkájaként. A komoly vállalkozáshoz Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és Rákóczi György kívánságára és támogatásával látott hozzá, az 1610-es évek végén Oppenheimben, mint utószavában maga is leírja: „inséges állapatban, holott az veszedelemkor keményen megsanyargattatván és könyveimtől megválva, minden marhácskánktul megfosztatván…” Munkáját a két magyar főúron kívül V. Frigyes pfalzi választófejedelem, Móric, hesseni tartománygróf, valamint nagyszombati és sárospataki polgárok támogatták. A fordítás elkészültéről már Heidelbergben, 1620 augusztusában tudósítja a következő évben megjelent Imadsagos Könyveczke olvasóit. Miután a várost a császáriak fedúlták, Hanauba települt át. 1623 telén végre hozzákezdtek a már régen elkészült kézirat nyomtatásához, amelyet 1624 márciusában fejeztek be. A kiadás költségeit Daniel és David Aubry valamint Klemens Schleich, korábban Frankfurtban működő könyvkereskedők vállalták magukra. A fordítás legfőbb erénye, hogy a XVI. századi magyar nyelvű teológiai irodalom erényeit és hagyományát felhasználva, a legmagasabb színvonalú magyar nyelvű teológus-prózát képviseli. Molnár kiváló elméleti képzettség birtokában, a legkorszerűbb fordítási elvek szerint dolgozott, ügyelve arra, hogy a textus eredeti értelmét hűen közvetítse. Mindemellett fordítását művészi és esztétikai szempontoknak is alárendelte. Fordítói elvei, módszerei befolyást gyakoroltak a kor műfordítóira, a szöveg – bár elmaradt Kálvin eredeti latinjától, hazai összehasonlításban pedig Pázmány ragyogó, a magyar nyelvet megújító stílusától – alapját képezte a következő korok református teológiai műnyelvének.
Poss.: Franciscus Sándor de Hamva Anno 1716 die 13 May [Hanvay Sándor és Ferenc]; Kováts Dániel (1830); dr. Kováts János, debreceni jogtanár (1875).
RMNy 1308. RMK I. 540.
XVIII. század elején készült, díszesen aranyozott, bordázott gerincű, kissé sérült egészbőr kötésben, gerincén aranyozott, piros címvignettával, piros festésű lapszélekkel. Jó példány, ritka könyv.