Studio Antikvárium

19. könyvárverés

Oratio parresiastica, qua auxilia a rege et ordinibus Ung. Petuntur habita Neo-Solii in Comitiis. Epistola Eucharii Martini Budissino-Lusatii ad celebrem Theologum, Dn. Matthiam Hoe ab Hoheneg, &c. Comitem Lateranensem, &c. Addita est Epistola Casp. Scioppii, in qua haereticos jure infelicibus lignis cremari concludit. Omnia horum temporum genio accomodata, lectu dignissima. Saragossae, 1621. Excudebat Didacus Ibarra. 35 p. A korszak politikai irodalmának kiemelkedő színvonalú darabja, a korabeli összetett belpolitikai élet érdekes dokumentuma. Alvinczi Péter (1570-1634) református egyházi és politikai író, Bocskay István, majd Bethlen Gábor tanácsadója. Legfőbb politikai műve a névtelenül kiadott "Machiavellizáció". A Balásfy Tamás és Alvinci között lezajlott vitát 1620 tavaszán indította el a "Secretissima instructio" című anonim röpirat, amelynek szerzőjét Pázmány Péter körében lehet keresni. A szöveg úgy jelenik meg, mintha 37 pontját V. Frigyes cseh király számára írta volna egy hűséges, katonai és politikai kérdésekben jártas híve. Célja végeredményben az volt, hogy ellentétet szítson Bethlen Gábor és szövetségei között, lejárassa személyét. Erre válaszol 26 (tévesen 27) pontban Alvinczi, hangsúlyozva, hogy a röpirat lényegében machiavellista mesterkedés. A Machiavellizatiora felelt Balásfy Castigatiojával, majd arra ismét Alvinczi a Resultatioval. Alvinczi írásait széles körű műveltsége, világos logikára alapozó vitakészsége ellenfelei munkái fölé emeli, tárgyilag könnyedén cáfolja vitapartnere állításait.A kiadvány első alkalommal 1620-ban jelent meg a hely és a nyomda megjelölése nélkül, valójában Kassán Festus műhelyében. Könyvészetileg e kiadása különlegesebb: kétségtelenül külföldön, a szakirodalom által egyelőre meg nem határozott nyomdában látott napvilágot. Itt a főszöveghez néhány kisebb művet csatoltak. Ezek közül talán legérdekesebb a késő-humanista Scioppius Conrad Ritterhusiushoz írott levele, amelyben szemtanúként számol be Giordano Bruno máglyahaláláról. Szabó Károly a műnek csupán e kiadását ismerte, és azt tévesen kassai nyomtatványként vette fel bibliográfiájába (RMK. II. 399). RMK III. 6119. Apponyi 785. Krúdában maradt, kifogástalan példány, ívenként hajtogatva. Ebben az (eredeti) állapotában unikális ritkaság.