Bamberget nem döntötte romba a II. világháború, így középkori óvárosát a világörökség részeként tartják számon. Az egyik legrégebbi galériás, Walter Senger emlékei szerint az ötvenes években az itt állomásozó amerikai hadsereg -- akkoriban kizárólagos -- vásárlóereje teremtette meg a helyi műkereskedelmet. A vevőkörhöz később, a „gazdasági csoda” korában zárkózott fel a német polgárság, a közeli Bayreuth Wagner-fesztiválja pedig idevonzza a napközben unatkozó nemzetközi közönséget. Másfél évtizede erre a jómódú publikumra alapozva indította el Csonth István, a Tassenabinett két éve elhunyt tulajdonosa a Kunst- und Antiquitätenwochen máig tartó sorozatát. A műkereskedelmi negyedben 15 galériás él a lehető legnagyobb egyetértésben, mert rájöttek, hogy össze kell fogniuk, főleg a gazdaságilag válságos periódusokban. Ezt a példás magatartást nevezte el Patrick Kovacs bécsi régiségkereskedő -- azóta az egész német nyelvterületen fogalommá vált kifejezéssel -- „bambergi modellnek”.
Idén július végétől augusztus közepéig kínálták hét évszázad képző- és iparművészeti alkotásait. Walter Senger 1,1 millió euróért kínált négy táblaképet, amelyek Sigmund Gleismüller landshuti műhelyében készültek 1490 táján, Krisztus életének jeleneteit a rottenbuchi oltárról. Két szent 1500 körül fából faragott szobra is szerepelt a kínálatban: Alsó-Ausztriából származik Szent Mihály alakja, aki a bűnt megtestesítő sárkánnyal harcol (165 ezer euró), Brabantból pedig Szent Bavo vadászruhás figurája (65 ezer euró).

A legrégebbi műtárgy a szakértők szerint Lorenzo Ghiberti műhelyében készülhetett a XV. században: egy stukkó Madonna a gyermekkel (115 ezer euró). Az antik bútorok fölé a húszas-harmincas évek festményei kerültek, például Alfons Walde alpesi képe legelésző marhanyájjal (280 ezer euróért).
   A bambergi kollegialitást tapasztalva az utóbbi években további műkereskedők települtek ide, a szakmai közösség őket is befogadta. A Schlosser árverezőház évtizede jött át végleg Nürnbergből, a legújabb régiségüzlet pedig decemberben nyílt meg: Daniel Becht kitanulta a műbútor-asztalosságot, de fiatalon egy több száz fős logisztikai vállalat élén állt Karlsruhéban. Élete delén váltott, most antik bútorokat restaurál és forgalmaz, emellett kortárs kerámiát is értékesít. Nála már 3000 euróért meg lehet venni azt a mahagóniszéket, amely Jacob Desmalter párizsi manufaktúrájában készült 1806--1809 között, a coburgi Ehrenburg-kastély számára. Ezzel egykorú Karolina bajor királyné Berlinben készült cilinderes íróasztala, amely 200 ezer euróért várja vásárlóját. Pierre Marcion műveként tartják számon azt az empire komódot, amelyet 55 ezer euróért lehet megszerezni, míg a kortárs kerámiák árának felső határa 6000 euró.

Bambergben a legérdekesebb új „szerzet” Ralf Metzenmacher, aki a Pinselartist (ecsetművész) nevet adta magának, és szintén radikálisan módosította pályáját. Korábban a Puma világcég márkás sporttermékeinek -- cipőinek, táskáinak, testedző szereinek -- vezető formatervezője volt, jelenleg viszont retróművészet címen saját stúdiójában készít monumentális installációkat.

W. I.