Azt is mondhatnánk, hogy a három évszázadosnál idősebb osztrák árverezőház „halad a korral”: míg korábban a régi mesterek viszonylatában számított piacvezetőnek Európa-szerte, az utóbbi időben a modernek terén is kiemelkedő eredményeket mondhat magáénak. A mindinkább bővülő hazai és külföldi törzsközönség jóvoltából újabb világrekordokkal és csúcsárakkal sikerült tavaly az előző éveket is túlszárnyalnia, mivel aukcióinak összbevétele elérte a 152 millió eurót. Martin Böhm kereskedelmi igazgató szerint az eredmény magyarázata abban rejlik, hogy a művészet iránti érdeklődés növekedésével együtt a műkereskedelmi forgalom is nagyon erőssé vált. A Dorotheum egyre szélesebb nemzetközi nyitása helyesnek bizonyult, ezért a ház a továbbiakban is ezt az irányt követi.
Az éves toplistát vezető műalkotás a régi festmények köréből került ki: a firenzei Lorenzo Lippi Dávid diadala című festményét a XVII. század közepéről 120–150 ezer euró között kínálták, de végül 869 800-ért adták tovább. A régi mesterek saját toplistáján a németalföldi Melchior de Hondecoeter 1670-es vászna, A madárhangverseny második helyezést ért el, jóval magasabb becsértékét (450–500 ezer euró) is magasan túlhaladva, 711 300 euróval. Az ugyancsak németalföldi Josse de Momper és ifj. Jan Brueghel közös műve, az olajjal falapra festett, sokalakos Falusi jelenet a gémeskútnál becsült árának (350–400 ezer euró) felső határán talált gazdára (398 300 euró). Festője esetében világrekordnak számít Bartolomeo Veneto olaj-fa portréja Ippolito d’Este bíborosról; a mű minden előzetes várakozást messze túlszárnyalva, a 15–20 ezer eurós sávból jutott a 366 300 eurós leütésig. Ugyancsak XVI. századi olasz művész, Giuliano Bugiardini egy ismeretlen hölgyről festett portréjával az előző becsérték tízszereséről, 150–200 ezer euróról ért el 329 300 eurót.
A modernek és kortársak kategóriájában a legtöbbet, 754 800 eurót Anish Kapoor cím nélküli, 2001-ből való munkájáért adtak, amely a 400–600 ezres sávból startolt. Max Ernst alkotása, a Les jeunes et les jeux twistent (1964) 500–600 ezres sávja felső határán, 605 300-ért kelt el. Lucio Fontana Concetto spaziale, Attese (1968) című képe 400–600 ezer euró közötti sávján belül, 582 300-as leütéssel végzett. Ugyanennyire értékelték Henri de Toulouse-Lautrec 1890 körüli, műteremben álló női aktját, amelyet 481 300-ért szerzett meg valaki. Végül Ilya Kabakov 1998-ban készült festménye – Charles Rosenthal, A parkban 1930 címmel – 270–320 ezer eurós sávja fölött, 328 442 eurónál váltott tulajdonost. 
Az osztrák festészet témakörén belül szintén előretört a kereslet az avantgárd javára. Egon Schiele 1912-es vegyes technikájú lapja, amelyen felülnézetből ábrázolt női akt látható, 250–320 ezer eurós elvárással 398 300 eurós bevételt hozott. A festő esetében világrekordnak számít Werner Berg Várakozók (1973) című, olajjal vászonra festett téli vasútállomás-jelenetének az óvatosan kalkulált 70–90 ezer eurós becsértékhez képest különösen magas, 219 900 eurós leütése. A XIX. századi festészet kategóriájában is világrekordot ért el Emil Jakob Schindler Raguzai látképe (1890) a tengeröböllel, előtérben a művész családtagjaival (250–350 ezer eurós sávjában maradva, 317 500 euróval). Friedrich von Amerling Leány profilban fekete mantillával című félalakos portréja az előzetesen becsült 80–120 ezer helyett 156 800 eurót is megért új tulajdonosának.
Több alkalommal is tapasztalhattuk, hogy a Dorotheum újabban szinte minden műfajban igyekszik elébe menni a fizetőképes orosz keresletnek. Ebbe a tendenciába illik például Vaszilij Andrejevics Golinszkij Egy forró nyári nap című életképe a folyóparton napernyő alatt festegető művésszel, az előtérben ukrán népviseletbe öltözött, szalmakalapos modellel. A cég szakértői jól kalkuláltak, mert a 100–140 ezer közé becsült kép 146 700 eurós leütése világrekordot jelent a festő esetében.
Minden eddiginél magasabb árakat ért el a ház két különleges rendezvényén. A közelmúltban elhunyt Kinsky herceg hagyatékát Philip Hohenlohe belsőépítész rendezte látványos enteriőrökbe az aukció előtti kiállításon, míg a február végi designárverés újdonsága az volt, hogy a megszokott nemzetközi kínálat helyett ezúttal kizárólag az osztrák formatervezésre koncentráltak, a húszas esztendőktől a hatvanas évekig.
A pénzérmék és érdemérmek árverésén a tavalyi szenzációt a májusi licitálás jelentette, amikor II. Mátyás magyar és cseh király, német-római császár 1617-es, Körmöcbányán vert aranydukátjának egyetlen ismert példánya 800-ról 122 000 euróig meg sem állt. Más hazai vonatkozású tételek is akadtak ugyanazon az aukción, így például Corvin Mátyás arany guldenjei az 500–1600 eurós sávban keltek el, Szapolyai Jánoséi 900–5000 között mentek tovább, II. Rákóczi György 1654-es aranydukátja 2500-ról több mint a duplájáig vitte 5200 eurós leütésével, míg Báthori Zsigmond ezüsttallérjai a 800–8000 eurós leütési sávban szóródtak.
Az antik ezüstnemű vagy a porcelán- és fajansztárgyak licitálásán is tucatszámra akadtak márkás magyar tételek, akárcsak a régi bútor, a militaria- vagy a varia-árveréseken. A vegyes műtárgyak kategóriájában kuriózumnak számított egy ókori görög urnák ihletését tükröző francia üvegvázapár 1900 tájáról, amely 34–40 ezer helyett a ház szakértői által szenzációsnak tartott 95 460 eurós leütést hozott.
Wagner István